Azt mondta a lányom, hogy elrontottam az életét. Igaza van?

Sajnos elkövetted a tipikus hibát, amit a legtöbb kamasz mellé gyereket vállaló szülő, ami miatt igen, szerintem jogos a haragja...

"sokszor kértem, hogy segítsen be talán sokszor nem úgy figyeltem rá ahogy kéne"

Most már késö bánat, örökkè úgy fog az öccsére nézni, aki elvette az anyukájá, èa kitúrta öt az otthonából, ès ez a te hibád! Nem a lányodé.

A helyedben max bocsánatot kérnék tőle, aztán hátha.

30-as, tudod linkelni légyszi?

Amúgy kedves kérdező! Én körülbelül egykorú vagyok a lányoddal, és heti többször több órát (mégha ez kettőt is jelent) én sem bírtam volna vigyázni az öcsémre. Tanulás és edzés oder szociális élet mellett? Nálam sokkal inkább helyette ment volna, ha érted, miről beszélek. Ennyi idősen (meg talán amúgy is) ha alapból nem akarta, nyilván nem volt türelme hozzá. Azért sajnálom, hogy ez lett belőle.

És a pénzről... Kevesebb ruha, a sminkért megdolgozik, hát nem mindenkinek tudnak mindent a szülők megfizetni. (De azért már csak volt ruhája.) Na de a főiskolát se tudtátok így fizetni, holott amúgy lett volna rá pénz? Itt azért nagyot néztem. De ti tudjátok.

Amúgy az unokáddal azért tartsd a kapcsolatot ;) Egy a lényeg, szerintem te tudod megítélni, hogy ki a "hibás". Bocs, ha a válaszommal nem lettél előrébb, nem bántani akarlak, de na. Sztem próbáljátok meg elrendezni a lánypddal ezt a dolgot, üljetek le és beszéljétek meg, próbáljátok helyre hozni.

*mármit amikor született az öccse.

Figyisz, én tényleg megbeszélném vele. Előttem levő hozzászólóhoz csatlakozva, én még így is képes voltam féltékeny lenni az öcséimre, hogy nem voltam ellenük és a korkülönbség is kisebb volt.

"tudhatta hogy a főiskolát nem fogjuk tudni így fizetni. De azt hittem hogy ezeket megfogja érteni."

Mivan? Ezt komolyan gondoltad? Ezek után csodálkozol? Ha semmi mást nem olvastam volna csak ezt , akkor is igazat adnék a lányodnak, elrontottad az életét.

Kérdező, te hány éves vagy?

Azt gondolom, hogy ilyet nem kéne mondjon a lányod. Viszont az sem tetszik, hogy a kisebbre többet kellett volna költened... Miért?

Egy választ már írtam, és ígérem ez lesz az utolsó, mert annyi pirosat kapok, hogy összeomlik a szerver 😃

Hasonló korú voltam, mint a lányod mikor szültél (csak én fiú). Nővérem is és én is szívesen vigyáztunk az öcsire, kérés nélkül is (mondjuk, lehet ehhez a nevelésnek van köze, de nem minősíteni akarlak, mert nem tudhatom, hogy nálatok mi volt a helyzet. Akinek nem inge...). És mellette bőven maradt idő bulizni, elmászkálni, mindenre. Sőt, dolgoztam is (nem kényszerből, én akartam), nem csak fizikai munkát, és a kiadásaim egy részét ebből fedeztem. És élveztem azoknak az éveknek is minden percét. Mondjuk a függetlenedési igény hamar kialakult bennem.

(azzal, hogy a főiskolát /ha akart menni/ nem tudtátok akárhogy is megoldani nem értek egyet)

Egy szó mint száz, voltak hibák a részedről/részetekről is, de a lányoddal is. Aki annyira függ a szüleitől, hogy egymaga két szalmaszálat sem képes keresztbe tenni, az ne duzzogjon, hanem nyeljen!