Ha egy gyerek súlyos akár halálos betegségét titkolja a szülő előtt és mégis kiderül és a szülő támadva reagál hogy miért nem mondtad el akkor nem inkább el kéne gondolkodnia hogy na miért nem mondta el?
A szitu annyi hogy egy gyerek (már nem annyira gyerek 20 de a szüleivel él még) nagyon súlyosan megbetegszik. Daganatos betegség kívülről nem látszik de komoly kezeletlenül halálos. A gyerek titkolja el nem mondaná ha agyonvernéd se. De aztán jön egy rosszullét egy ájulás mentő stb és kiderül hogy nem egy múló rosszullét. És kiderül hogy már egy éve diagnosztizálták és egy éve kéne műteni de nem ment a gyerek mégpedig azért nem mert a betegséget még el lehet titkolni de egy kórházi műtétet már nem.
És a szülő reakciója: támadás. Düh. Hát miért nem mondta el? Hát hogy képzelte? Na jöjjön csak ki a kórházból! Na adok én neki olyat hogy mehet is vissza mert agyonverem! Hát mi az hogy titkolja?
Vajon a szülő ezzel nem fogja fel, hogy valóban ez volt az utolsó (utáni) csepp a pohárban ezek után a gyerek soha többet semmit, de semmit a világon nem fog elmondani, ha volt is valami kis bizalmi viszony, valami halovány kis hidacska, ezzel vége kész? Bizalmi szint 0.
Vajon a szülő nem gondolkodik el azon hogy azzal hogy a gyerek nem mondta el hogy kvázi halálos beteg, az egy olyan mérgezett viszonyt mutat hogy el kéne gondolkodni de nagyon vajon miért alakult ez ki? Vajon hogy lehet hogy a gyerek szó szerint inkább meghal de akkor se mondja el a baját?
válasza:A szülő reakciója nem elsorban düh és agresszió, ez a kétségbeesésből, félelemből fakad. Szerintem akkora horderejű csapás, hogy nem igazán az az első dolga a szülőnek, hogy alaposan kielemezze a szülő-gyerek viszonyt. Sokkal fontosabb kérdés a gyerek élete, és hogy nem mondta el, azzal a segítséget tagadta meg, ami meg érthetetlen.
Inkább ez az értetenség az első mindenkiben szerintem, az, hogy a szüleinek nem varrta a nyakába, az egy dolog, de hogy a kezelést is kihagyja emiatt, az elképesztő.
Történjen akármi otthon, legyenek akármilyen rossz szülők, a mérges viszony nem lehet előrébbvaló mint az élet.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Első, 100%-ig egyet értek a válaszoddal.
Nem, nem ölték meg a szülei. Aki 18 éves elmúlt, az már felnőttnek számít, aki felelős a saját döntéseiért. Ha egy halálos betegséget diagnosztizálnak, akkor az a legkevesebb, hogy legalább a kezelést komolyan veszi.
a betegséget még el lehet titkolni de egy kórházi műtétet már nem. "
És miért kellene eltitkolni a műtétet?
Ne haragudjatok, de én most kimondom, (pedig nem szoktam ilyen negatív lenni), hogy én inkább azt érzem, a kérdező így akarja "büntetni" a szüleit, amiért úgy érzi, rosszul bántak vele (lehet, hogy tényleg így van, de akkor is, Ő már egy felnőtt, felelős ember, saját döntésekkel)
De ez sajnos gyerekes viselkedés, bűntudat-keltés és sajnos a saját életével játszik közben.
A szülőket megértem, valóban a kétségbeesés és a tanácstalanság uralkodhat bennük :-(
" akkor az a legkevesebb, hogy legalább a kezelést komolyan veszi. "
Fordítsuk meg a kérdést. Kinek az életéről van szó? És ha el akarja dobni? Az övé. És ha visszautasítja a kezelést (és ezzel meghal)? Joga. Az ő döntése így ez is joga.
válasza:"A szülőket megértem, valóban a kétségbeesés és a tanácstalanság uralkodhat bennük :-("
Hát remélem is. Bolonduljanak bele azt kívánom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!