Mennyire vonjátok be a gyerekeiteket az otthoni dolgokba? Rabszolgahajcsár lennék?

Takarítaniuk nem kell, én sem szoktam.

Főzni is ritkán, általában csak péntekenként.

Viszont a kupitól kikészülök, mikor lépni sem lehet a játékoktól, laptopoktól, táblagépektől.

Van egy 5 éves fiunk és egy 3 éves lányunk. A férjemnek az előző házasságából van egy 7 és 10 éves fia, ők is elég sokat vannak itt. A gyerekeknek van saját emelete, játékszobával és mindenkinek van külön szobája. De szeretnek a földszinten is lenni (egybe van nyitva az egész nappali-konyha-étkező rész), ilyenkor játszanak, közben beszélgetnek velem is. Ezzel nincs baj, de attól megőrülök, mikor eszükbe jut más és mindent lent hagynak, ilyenkor az egész nappali olyan, mintha bomba robbant volna. Bárki jön, ezt látja meg először és olyankor ég a fejem, még akkor is, ha kisgyerekes ismerősök.

Ma is ez volt, délelőtt játszottak lent, aztán felmentek mozizni, de visszahívtam mindenkit, hogy először legyen rend. Erre anyukám leteremtett, hogy ne szóljak így rá a beteg gyerekekre (semmi komoly, még csak lázuk sincs), menjenek csak nyugodtan filmezni, majd ő elpakol helyettük és hogy nekem sem kellett otthon semmit csináljak, mégis felnőttem. Igen, teljesen életképtelen voltam, 18 évesen egy milánóit nem tudtam megcsinálni és emlékszem, az első pár hónapban, mikor egyedül laktam, kész káosz volt az életem emiatt, mert semmiről nem volt fogalmam.