Mennyire vonjátok be a gyerekeiteket az otthoni dolgokba? Rabszolgahajcsár lennék?

Ez nem bevonás a házimunkába, hanem alap. Bocsi, a saját dolgaik elpakolása maguk után nem házimunka, hanem az ő feladatuk. A három évesnek esetleg még segíteni kell kicsit, hogy tudja, mit hova, hogyan, az 5, 7, 10 éveseknek viszont már rég tudnia kéne. Nálunk az volt a szabály, hogy addig nem vehettünk elő új játékot vagy nem ülhettünk le a mesét megnézni, míg elöl volt az előző.

Szóval nem, nem vagy hajcsár, mi emellett még port töröltünk, segítettünk főzni-sütni és elvégeztünk apróbb munkákat, mint asztalterítés, beágyazás stb. És Anyu se volt egy hajcsár, sőt, szerintem még így is jobban el voltunk kényeztetve, mint kellett volna.

Takarítaniuk nem kell, én sem szoktam.

Ez jó :)

Azt látják, hogy te nem szoktál takarítani, vagyis nem látják, hogy te takarítasz. Legyél következetesebb, és mindenbe vond be őket, akkor megtanulják. Ők még kicsik, nem úgy születtek, hogy ezt tudják. Neked is időbe telt hozzászokni, de te ezt már megtanultad, ők viszont még nem, nekik a rend, amit te teremtesz, csak ott van.

Mikor kicsi voltam, anyukám maga mellé vett, és együtt paníroztuk a rántott húst, még kuktasapkát is ragasztottak nekem papírból. Nem mondom, hogy mindent jól csináltak, mert nem, de ezt pl. igen, vagyis be voltam vonva. És még jó játék is volt összemaszatolni magam közben. Vond be őket, legyen ez is egy játék, és akkor megtanulják. Amúgy meg egy lakásban addig van rend, amíg nincs benne gyerek...

Először is beszéld meg anyukáddal, hogy kinek a gyerekeiről van szó, elmesélheted, amit itt leírtál az életképtelenségre neveléstől (én is ezt a "nevelést" kaptam).

Ezek után a gyerekekkel beszéld meg, hogy ami ott marad, az megy a kukába. És valóban menjen (persze nem az igaziba, de tüntesd el).

Nálunk ez bejött, azóta elég megkérdezni, hogy összepakolsz, vagy én pakoljak? :)

(És tudom, hogy a 3 évesnél ez nem 100%, de az utánzás elvén azért alakul, nekem a kisebb 4 éves.)