Ti erről mit gondoltok? Ti egyenlően támogatjátok a gyerekeiteket?

Sajnos vannak ilyen szülők, nem tudsz ellene tenni.

Veszekedni meg nem érdemes egy életen át. Azt megértem, hogy rosszul esik neked ez.

Ha külön laksz akkor már ne várj támogatást.

Ha otthon laknál, akkor neked is fizetnék lehet.

De te önálló életet kezdtél, mert úgy gondoltad, hogy képes vagy erre, akkor már ne várj ilyen támogatást.

Külön élő gyerek akart lenni.

Tehát külön élő gyerek megy szülőkhöz takarítani vagy benzint említve bevásárol szülőknek vagy elviszi őket boltba?

Én egyetértek a kérdezővel. Mi hárman vagyunk testvérek, és azt láttam otthon, hogy a bátyámat, aki csinálta a stiklijeit és a mai napig nem ért el sok mindent sajnos, az anyu amikor tudta, támogatta. Arra hivatkozva, hogy neki nincs... Én nő létemre egyedül értem el mindent, amim van. Érzésre igazságtalannak éreztem mindig.

Azóta láttam pozitív példát, és ez a pozitív minta be is tudott épülni a tudatomba. 3 fiús édesanya, az egyik fiú milliomos, a másik kettő nem; mégsem tesznek kivételt a szülők, azonos mennyiségben és minőségben kapnak mindig a felnőtt "gyermekei".

Utolsó szerintem kérdezőt sem dobták ki otthonról. Ő is élhetne otthon és akkor tőle sem kérnének.

Szerintem nem is lehet ugyan úgy támogatni a két három gyereket mert sokszor nem is ugyan arra van szükségük.

Hát akkor lakj otthon. Most azért mert te játszottad az önállót és elköltöztél, akkor ne várj támogatást hogy külön lakásban tartsanak maguktól.

Te döntésed volt, ezt választottad. Innentől adott az út hogy mindent magadnak önállóan...

Az ilyesmin kár vitatkozni. Egyszerűen lehetetlen minden gyereket ugyanúgy támogatni. Még akkor is, ha a szándék megvan. Az én szüleim mindig erre törekedtek. Ha az egyik kapott egy csokit akkor a másik is kapott. De már kiskorunkban is előjött, hogy ha az egyik kinőtte/szétrúgta a cipőjét akkor csak ő kapott másikat, hisz így logikus.

Nálunk a bátyám egyetemre ment. Egyértelmű volt, hogy a szüleim segítettek neki albérlettel, megélhetéssel, stb. Elég nagy terhet rótt a szüleimre így nekem már erre nem volt lehetőségem. Én szakmát tanultam. Cserébe lakhattam otthon és csak minimálisan kellett beleadnom a rezsibe (persze a saját kiadásaimat fedeztem, hogy tudjak félretenni. Teljesen más az életünk a bátyámmal. Soha nem tettük a segítséget mérlegre.