Havonta mennyi pénzzel támogatjátok / támogatnátok egyetemista gyereketeket?

Ha van munkája, és megél belőle, akkor semennyivel. Ha van munkája, de nem sokat keres, akkor kipótolnám.

De azt ne várja, hogy huszonévesen is én tartsam el. Tanulás mellett igyekezzen ellátni saját magát.

Amit kézhez kapok az 25.000 ft zsebpénz + bérletre pénz.

A zsebpénzből bármit vehetek, ebből fizetem a manikűröst, a kozmetikust (ez a kettő állandó minden hónapban), néha veszek rajta 1-2 ruhát vagy ékszert, vagy a menzán költöm el a suliban.

Emellett fizetik nekem a fodrászt, itthon lakom, amit itthonra kérek ételt azt megveszik mindig (de anya csak hétvégente főz szóval hétköznap csak annyi főtt ételt eszek amennyit veszek magamnak, vagy készítek) ruhát is kapok ha fontos. Telefonszámlát, meg minden kis kozmetikumot (általában csak tisztálkodószerek, sminket nagyon ritkán veszek) fizetnek.

Én is és a testvérem is egyetemistaként a rezsit, lakbért kaptuk meg (kollégiumi elhelyezés szóba sem jött, hiszen "csak" 100 km-re éltünk, és átlagosan kereső családban), mellette 30.000 ft zsebpénzt.

Mellette évközben is dolgoztunk többször - nem folyamatosan - és szünetekben is, mert ugye 30.000 ft élelemre és ruhára és szórakozásra vajmi kevés, de a szüleinknek így is rengetegbe kerültünk a lakhatással együtt, nyilván többet nem is tudtak volna adni.

Igaz ez nem ma volt, de nem is 15 éve. Az élelmiszer és a ruha akkor még valamivel olcsóbb volt azért.

A szüleim a kollégium díjával támogatnak, illetve heti 10 ezer forintot kapok, amiből meg kell oldanom a kaját, a haza és visszautat, illetve minden egyéb saját szükségletemet (nyomtatás, fénymásolás, szórakozás, stb.)

Ez nagyjából 50-55 ezer forintot jelent havonta. Ha nem jövök ki belőle, akkor a saját pénzemhez nyúlok. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az alap szükségleteimet ők állják, de pl. ruhára már saját költségvetésből gazdálkodom. Én ezzel bőven megelégszem, sőt... Iszonyúan hálás vagyok nekik és a sorsomnak is, amiért lehetőségem van arra, hogy nap végén, este 6-kor még ne azon kelljen aggódnom, hogy odaérek-e melóba.

Eltartjuk, az alapvető szükségleteit fedezzük. Fizetjük neki az internetet, a telefonszámláját, az egyetemi dolgok nagy részét.

A ruháit, szórakozásait magának fizeti diákmunkából, néha a nagyszüleitől és a keresztszüleitől is kap pénzt.

Ki kell hogy ábránditsalak első, sok egyetemen mellett egyszerűen fizikai képtelenség dolgozni, ha jól is akarsz teljesiteni.

Engem havi kb 40 ezerrel támogatnak, pluszban kajával néha,stb. Hálás vagyok ezért és én is támogatnám/támogatni fogom ilyen helyzetben a gyerekem.

5-ös vagyok: nem értem, miért vagyok lepontozva. 24 éves felnőtt emberről van szó, heti 8 előadása van. Nem gondolom, hogy belehal, ha e mellett dolgozik.

Az első 3 évben teljesen eltartottuk, akkor nem kellett dolgoznia.

Nagyobb lányom egyetemista csak, de a kisebb is ugyan abba a városba jár gimibe. Mindent mi fizetünk, soha fel se merült bennem, hogy elzavarjam őket dolgozni. Dolgoznak majd eleget életükben. Tanuljanak jól az a "dolguk", a maradék szabadidejüket meg töltsék azzal amivel akarják.

Van egy albérlet kettejüknek, az kb 90ezer havonta mindenestől. Heti 5000Ft zsebpénzt kapnak, abból esznek, meg vesznek bármit ami kell. Mindig hó elején kapnak valamennyit pluszba, hogy abból vegyenek közlekedési bérletet, meg edzőtermi bérletet. Ezenfelül nyáron dolgoznak (teljesen maguktól, én sose mondtam nekik, hogy menjenek) abból is van valamennyi pénzük, meg tudod, hogy a mamájuktól is kapnak valamennyit néha.