Mennyire hibás a szülő a gyermekek magatartásáért viselkedéséért esetleg elpocsékolt életéért?

Hát én rossz társaságba keveredtem, de nem tudtak semmibe belevinni, mert nem akartam. Én csak jóban voltam velük és ők is kedveltek. Tudtam, hogy mikre készülnek, drogok, rablás, egyebek, de én nem akartam benne lenni, és ezekkel nem is foglalkoztam. Aztán egy idő után már szintén voltak, akik kiszálltak ebből, de egy társaságba jártunk. Nem drogoztam, nem piáltam és elég fiatalka voltam. A szüleim nem hibásak, annyi idősen (13-14) is én választottam... És felvállaltam, hogy hosszas elgondolás után jól teszem. Nem bántam meg, sokat tanultam akkor a fiúkról, amit a mai napig tudok hasznosítani. Rájöttem, hogy gondolkoznak, mindig kifecsegték az épp aktuális magánéletüket, úgyhogy hallottam, igazából mit gondolnak a lányokról és ez alapján döntöttem, el, hogy nekem rossz fiú nem kell. Én csak olyanokkal jártam, akik úgymond "jó fiúk" voltak (pl.:udvarias, tisztelettudó) Ezeket már lehet látni első ránézésre. A baráti társaság fiújai is csak addig voltak jófejek egy csajjal, amíg meg nem kapták, úgyhogy én inkább a haverságot választottam, de ugye nekem amúgy is a jó fiúk jöttek be, akik persze nem tartoztak a csapatba :D

A lényeg, hogy úgy próbáltam meg cselekedni az életben, hogy ne bánjak meg semmit és nem is bántam meg. Nem voltam jó kislány, de soha nem hazudtam édesanyámnak, nem lógtam és jó tanuló voltam amellett, hogy a baráti körömről ez nem volt elmondható. Segítettem nekik pl angolból is, mert abban mindig jó voltam. A rossz fiúk is csak azért rosszak, mert nem akarnak kilógni. Nem akartak ők megbukni, mert soknak segítettem jegyet javítani. Nincs rossz ember, csak elbaszott. Tény, hogy a szülők sok rosszat tehetnek egy gyermekkel, de ha apám borzasztó szülő is volt, anyum mindig bízott bennem, apu soha. De én engem nem érdekelt, mert én már 12 évesen úgy akartam cselekedni, hogy számomra megfelelő legyen, amit tenni fogok és ne bánjam meg felnőtt koromra sem. Van amit kicsit másképp tennék, de tudom, hogy azért lettem olyan ember, amilyen most vagyok, mert ami eddig megtörtént velem, az mind hozzám tett emberileg. NEM a szülő a hibás és nem a társaság a húzó erő. Mind1 milyen fiatal vagy, a tetteidért neked kell felelősséget vállalnod, és neked kell majd együtt élned magaddal. El lehet felejteni, hogy másokat hibáztatsz azért, ami veled történt, mert ha én 12 évesen is át tudtam gondolni a dolgokat, hogy milyen akarok lenni és ahhoz tartottam magamat, más is képes rá. A gyerek nem hülye, csak gyerek, de ő már akkor elgondolkozik azon, hogy igen, én szeretnék a menőkkel lógni, és igen, bele fogok kortyolni a piába, de nem rúgok be. Vagy nem drogozok, nem azért mert béna vagyok, hanem mert gáz. Igen, elszívtam egy cigit, de nincs rá szükségem, nem fogok rágyújtani többet. Szerintem tök béna, aki másokat okol a tetteiért, akár fiatal volt, akár felnőtt. Ha én képes voltam ezekre annyi idősen, anélkül, hogy kitettek volna a bandából, más is képes rá...