Ez az én anomáliám vagy a szülő a hibás?

21 éves lány vagyok, és az utóbbit nagyon nehezen tudom elfogadni. Nagyon vágyom arra, hogy bár fiúnak születtem volna, gyűlölök minden női dolgot. Nem sminkelek, nem hordok ékszereket, nem vonz a főzés, inkább szerelek, soha nem akarok gyereket és a menstruáció is kimondhatatlan teher számomra.

Amikor először megjött 12 évesen, azt se tudtam mi az, nagyon megijedtem, mert nekem soha nem mondta el az anyám, hogy ilyen lesz. Sőt semmiről nem szokott tájékoztatni. Azt, hogy megjött, mindenkinek el kellett mondanom (anyám, nagyszüleim, apám) és másnapra tudta az egész ismeretségi kör. Most hogy lett fiúbarátom, semmit nem mondtam el itthon (szüleim elváltak, anyámmal, nagyszüleimmel élek) mert soha nem is szoktunk beszélgetni, nőies hülyeségekről meg pláne nem. De már együtt vagyunk vagy 7 hónapja és persze le is feküdtünk. Mindegyikünk felelősségteljes, védekezünk (mert annak ellenére hogy ők még az éves kötelező nőgyógyászról se mondtak semmit sem én tájékozódtam), de egyszer kiszakadt a gumi. Akkor is azonnal elrohantunk a barátommal, vettem be esemény utánit, csináltam 2 negatív tesztet, mikor késett. De pár napja nagyon fájnak a melleim, és ezt megemlítettem mamámnak. Erre jött a szövegével hogy de nem lehetek terhes? Ebben a korban már biztos szerelmeskedtem... Csak így spontán. Nem is számítottam rá! Ez csak egy mellfájás, ha ezt tudom meg se említem! Nekem herótom van ettől a témától, undorító hogy velük beszéljem meg, meg egyébként is. Most kezdik el?? És ez most az én hibám? Hogy hánynom kell ha szóba hoznak ilyet?