Ez az én anomáliám vagy a szülő a hibás?

A mellfájás szerintem a középidő miatt van. Nekem is nagyon sokáig így jelezte a szervezetem. (Valakinek a petefészke szúr).

Visszatérve a kérdésre: az, hogy egy anyuka nem beszél meg a gyerekével ilyen alapvető dolgokat, mint menstruáció, védekezés, teherbe-esés, meg úgy általában véve más nemiséggel kapcsolatos dolgot, az nem a gyerek hibája, hanem egyértelműen az anyáé. Az anya pedig azért nem tud ilyesmiről beszélni, mert őt is hasonló szellemben nevelte az ő anyukája. A nagymama "idejében" pedig sok volt a tabutéma, akkor egész máshogyan nevelték a gyerekeket.

Az anyukáddal való kapcsolatra szerintem az is rányomja a bélyegét, hogy még mindig a nagyszülőkkel éltek. Így anyukád viselkedésében mélyebben benne vannak a nagyszülői minták, elvárások. Ha nem lenne ott az anyukája, aki gondolom ugyanígy nevelte, lehet, hogy veled is közvetlenebb, lazább tudott volna lenni.

Ezen viszont nem tudsz változtatni. Fogadd el, hogy vannak dolgok, amiket nem velük kell/szabad megbeszélned, és ha rákérdeznek, adj valami kitérő választ. Ez nem a te hibád, ez valami sok generáció óta ismétlődő rossz nevelés minta.

Egy felnőtt ember viselkedéséért már nem lehet felelőssé tenni a szülőt. Az meg, hogy tudod, mit kell annak érdekében tenni, hogy ne legyen gyerek, hát, tök jó, hogy odafigyeltél biológia órán.

A mellfájdalom lehet a menzesz jele is egyébként, vagy a középidőé, esetleg bármiféle hormonprobléma jele (pl. a tabletta bezavart a hormonháztartásodba, ha elolvasod a tájékoztatóját, biztos rajta lesz mellékhatásként). Most, hogy van nőgyógyászod, menj, és beszéld meg vele. Laikusnak hiába beszélsz ilyesmiről, akkor is, ha az esetleg a "mindenható" (a gyerekek így tekintenek az idősebb rokonokra) anyád, nagyszülőd, vagy bárki, aki szerinted nem hajlandó megosztani az életmentő információt. Merthogy szerintem azt gondolod, szándékosan hallgatják el előled a dolgokat.

Hogy a személyiséged a helyére kerüljön, javaslom, hogy keress fel egy pszichológust.

A pszichológus azzal kezdi, hogy a hozzáforduló nyavalygót, megpróbálja megérteni, ELFOGADNI - amint van, olyannak. Utána hozzálát, hogy a nyavalygó is jobban megismerje magát és ELFOGADJA magát, amint van. Innen kezdve építkezhet javíthat magán, fejlődhet, és érzi is egyre szabadabb lélek. És ezen az úton nagyon magasra juthat -olyan is, akinek a kiinduló helyzete tragikus. Olvasd el Helen Keller Csöndes, sötét világom - könyvét. Helen egyévesen 100% süket és vak lett egy betegségtől. Majd a zseniális nevelőnője segítségével elindult azon az úton, az útján, amiről fentebb írtam, és a XIX.sz legérdekesebb egyénisége lett írónő, több nyelven írt-olvasott.

[link]

Nagyon sok ember van, akinek ilyen bambák a szülei, de nem mindenki kezd el undorodni saját magától emiatt.

Itt szerintem veled is van probléma. A szüleidet nem tudod megváltoztatni. Kérdés, hogy te ugyanolyan akarsz lenni, mint ők, vagy változtatni akarsz.

Konkrétan nincs benned a vágy, hogy férfi legyél, nem? Gondolom, nem gyűjtesz átalakító műtétre?

"Nem sminkelek, nem hordok ékszereket, nem vonz a főzés, inkább szerelek, soha nem akarok gyereket és a menstruáció is kimondhatatlan teher számomra."

Na most a menstruációt leszámítva ez egy nőnek sem kötelező, én se szoktam sminkelni vagy főzni. Nem a saját női léteddel van bajod, hanem a társadalmi nemi szerepekkel, azok meg a 21. században nincsenek már kőbe vésve.