Hibás lehet a szülő, ha a gyereke elzüllik?

"Szerintetek hibásak ezért a szülők?"

Persze. Ez miert kerdes?

Egyértelműnek tűnik nekem a dolog.

Ha egy gyereket burokban nevelnek, mindentől óvják-tiltják, két dolog lehet az eredmény.

Vagy egy teljesen "életképtelen", élete végéig anya szoknyáján ülő ember lesz belőle, vagy nekikezd és irgalmatlanul kitombolja magát. Ez utóbbi azért rossz, mert rövid idő alatt akar mindent "pótolni", ami tinikorában elmaradt. Ilyenkor könnyű átesni a ló túloldalára.

Hibás a szülő is, de egy bizonyos kor után a gyerek is. Mert ha valaki még 20 évesen is tűri, hogy irányítsák, az nem normális.

Illetve közel a felnőttkorhoz a lánynak fel kellett volna tudnia érni ésszel, hogy ha nem tanul, saját magával tol ki, ha nem lesz normális végzettsége, akkor még sokáig függhet a szüleitől, így az élete sem lesz normális.

Összegezve tehát igen, hibás a szülő, hogy ez így kialakult, de hibás a gyerek is, hogy dacból, csakazértis a rossz utat választotta, ez nem vall érettségre.

Ilyen szintű szülői korlátozás, terrorizálás, zsarolás után ne hibáztassuk a gyereket. Áldozathibáztatás.

A lánynak szaksegítségre lenne szüksége annak érdekében, hogy immár felnőttként rendbe tudja hozni a saját életét.

Sok szülő nem fogja fel, hogy a gyereke nem a saját tulajdona, hanem egy független ember, önálló egyéniség. Akik ebbe erőszakkal beleszólnak és minden percét irányítják, ezt fogják visszakapni. Nekem 2 lányom van, bármilyen nehéz is lesz, de ha eljön az idő, hogy párkapcsolatuk legyen, vagy eljárjanak reggelig bulizni, el fogom őket engedni, biztos, hogy halálra fogom aggódni magam, de sokkal rosszabbat tennék, ha bezárnám őket. Ezzel az erővel bárhol, bármikor történhet baj, mindentől nem tudjuk sajnos a gyerekeket megóvni. Ha szeretettel és egyenrangú partnerként neveljük őket, bizalommal lesznek felénk, de akinek mindig parancsolgatnak, az úgy is át fogja verni a szüleit, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

A szülőknek kéne pszichológushoz menniük és változtatniuk, mert ők kergetik bele a saját lányukat a bajba.

Nekem is volt ilyen osztálytársam, akit mindentől óvtak és ugyanígy végezte. Orvosi egyetemre akarták küldeni, végül egy lezüllött útszéli prosti lett belőle, annyira lázadt.

Én a saját tapasztalataimat tudom megosztani.

Szüleim elváltak, anyukám nagyon szigorúan fogott. Én azért el-elmehettem, de nagyon kevés helyre és csak délután. Buli hasonlók szóba sem jöhettek. Veszekedés, verés egy rosszabb (pl 3-as jegynél).

Amint leérettségiztem kollégiumba mentem (Persze ezt is ellenezte anyukám, hogy miért pont a jogi egyetem, kevés vagyok én ahhoz inkább valami reálisabbat, de nem érdekelt. Az egyetemre is a háta mögött jelentkeztem. Ösztöndíjból, diákmunkából, diákhitelből csináltam meg.) Az egyetemről alig jártam haza. Végre kiszabadultam és azt csináltam amihez kedvem volt. Végigbuliztam és pasiztam az egyetemet, egy évet csúsztam is, főleg azért, mert "nem volt időm" tanulni.

Sok mindent szégyellek már a mai agyammal. Hogy anyukám hibázott e? Úgy gondolom igen. A mi viszonyunk mára normalizálódott, bár ritkán találkozunk.

Ma már minden rendben van velem, diplomám van a szakmámban igen jó beosztásban dolgozom. Nem járok el naponta bulizni, havi 1-2 alkalommal azért igen. Pasizás? Az egyetem utolsó évében megismertem egy fiút az egyik egyéjszakás kalandomat. Aki a tökéletes, azóta sem eresztjük egymást. Aki 3,5 éve a férjem most várjuk első babánkat.