Hibás lehet a szülő, ha a gyereke elzüllik?

Természetesen lehet hibás, bár nekem a történet nem kerek. Egy erősen depressziós, pánikbeteg, gyógyszereken élő ember mitől változik egyszer csak meg? Hogyan áll talpra ugyan abban a közegben, amiben addig szenvedett?

De. Az, hogy elk@rv@lt, a saját döntése.

Utolsó, nagyon nagy dolog ebből kitörni, nem semmi, amit véghez vittél, minden elismerésem! De sajnos nem mindenki ennyire erős, ezért van, akit tönkretesz a túlkorlátozás.

Mi is most válunk majd szülővé. Elméletből tudom, meg szerencsére a saját életemből is, hogy a nevelés akkor sikeres, ha a szülő "fölöslegessé" válik. Mindig a maga szintjén engedni kell a gyereket a maga útján járni. Akkor lesz önálló, magabiztos, ha tudja, hogy van a stabil pont, a család, ahova mindig visszatérhet, miközben bátran felfedezi a világot.

A korlátozással, riogatással, leláncolással nem védik meg semmitől, csak tönkreteszik.

5#-ös és 8#-as, és aki azt mondja, hogy de bizony 20 évesen már felnőtt és leléphet otthonról....:

Álomvilágban éltek, az élet nem ennyire egyszerű, hogy ma betöltöm a 18-at és holnap költözöm és nyugalomban élek. Nem így megy, hacsaknem nyer a lottón az újdonsült nagykorú...

- A szülök már azzal is keresztbe vághatják egy gyerek lelkivilágát, életkezdését, hogy ők egymással veszekednek, nincs harmónia a családban. Ha meg folyton a gyereket szekálják, korlátozzák, "óvják" mindentől, veszekednek vele minden tettéért, hát az meg mindennek a teteje. A kritizálás is!

- Egy gyerek alapvetően hisz a szüleinek, alapvetően felnéz rájuk. Úgy tudja, hogy a szülőnek van igaza, mert lássuk be, minden gyereket arra tanít akár az iskola, akár az otthon, akár a vallás, hogy a szülő jó, szót kell fogadni neki. Csak hát ez nem mindig van így.

És egy gyerek nem látja ezt még át, csak nagyon lassan tisztul benne ki a kép. Ezért igen, ha már kicsi kora óta korlátozzák, megszidják és ellent mondanak neki, akkor az alakul benne ki, hogy benne a hiba, ő a rossz, és minek is él, ő felesleges, stb...

nagyon nehéz ebből kikecmeregni.

-Akinek több esze van, és előbb átlát a szülein, vagy aki keményebb és jobban tudja tűrni a szülei kegyetlenkedéseit, az eljuthat oda 20 éves korára, hogy ne zülljön le és az elköltözésről gondolkodjon.

-De! Még ha annyi esze és tűrőképessége is van, akkor sem lehet csak úgy egyik napról a másikra lelépni és elköltözni. HOva?

Hol garantált hazánkban nem csak egy 20 évesnek, de akár egy 30-asnak is a munkahely, amiből albérletet tudna fizetni???

Szerintem nem is folytatom...

15-ös: vannak szülők, akik öntudatlanul is rájönnek, mivel zsarolhatják legjobban a gyereket, és meg is teszik. Nyilván nem kötöznek a székhez a szó szoros értelmében, de képzeld el pl. azt a szituációt, hogy anyád látványosan kétségbeesik, hisztériásan sírva kijelenti, hogy azért akarsz elmenni, hogy neki aggodalmat okozz, őt akarod szándékosan bántani, majd ha tovább tart a szóváltás, kijelenti, hogy ő miattad fog megbetegedni és meghalni. Mit mondasz erre 16 évesen?

Nagyon rossz látni némely kommentben azt az áldozathibáztatást, hogy jó-jó, nem a legjobb a túlféltés, de alapvetően a kamasz a hülye, mert hagyja. Ezzel a hozzáállással az a gond, hogy egyrészt legitimalizálja a túlféltő, zsaroló szülők viselkedését, másrészt csak még nagyobbat rúg olyan emberekbe, akikkel mások a fölényüket kihasználva akarva vagy akaratlanul nagyon rosszat tesznek.

16 Nézd, engem nem érdekelt volna, de valóban személyiségfüggő, hogy ki hogyan reagál, stb. És nem is azt mondom, hogy a helyi bűnbandánál aludjon a kislány, mint ahogyan én tettem, viszont ha valaki, akár 13-14-15 évesen nem kezdi el kiharcolni magának (mert nem engedékenyek a szülők) a mozit, vásárlást barátnővel, stb. azzal igenis gond van, ebben az esetben is inkább kiharcolta volna magának a jogait, minthogy az elfojtott érzelmei miatt kijöjjön rajta egy sor pszichiátriai betegség. Biztosan van olyan, aki nem képes sem észérvekkel, sem máshogy érvényesíteni az akaratát a szüleivel szemben, de annak az élet más területein is lesznek gondjai, úgyhogy valamikor meg kell tanulni, szerintem.

Egyébként az ilyen szülők nem normálisak, ha nem említettem volna.

10-es válaszoló vagyok. Én nem tudtam anyukámra hatni sem érvekkel sem mással. Viszont nincs más területe az életnek ahol problémám lenne.

Az ismerőseim, barátaim, tanáraim is nagyon erős személyiségnek tartottak. Nehezen hitték el, hogy otthon mennyire el vagyok nyomva.

igen, nyilván nagyon rosszul nevelték a szülők, főleg az ő hibájuk.

de ettől függetlenül 18 éves kora után szerencsére az ember megszabadulhat az ilyen szülőktől..pl a továbbtanulásban is dönthetett volna érettségi után saját maga, nem kell a szülők engdeélye.. bár ha csupa kettessel érettségizett úgyse vették volna fel sehova.

én kicsit a gyereket is hibáztatom. oké, szigorúan fogták, de nem az a megoldása, hogy direkt nem tanul meg sajnáltatja magát.

hátra kell hagyni az ilyen szülőket és kész