20 éves lányom alulértékeli önmagát, agresszív és antiszociális. Szenved tőle, de semmilyen segítséget (pszichologus, önterápia) nem fogad el. Hogy segíthetnék rajta?

Nem biztos, hogy van bármi baja. Nekem ez szimpla hisztinek tűnik (bocs). És persze elviselhetetlen.

De amíg ő nem érzi, hogy ettől rossz az élete, és változtatni kell, addig te keresztre is feszülhetsz, SEMMI NEM FOG VÁLTOZNI.

Na most leírtam én is, amit előttem sokan, nem véletlenül, mert ez a legfontosabb.

13-14-es vagyok.

Még csak 20 éves...most még előtte az élet,és ezért nem érzi a súlyát annak,ahogy él,amilyen az állapota.

Ha közelít a 30hoz hidd el,változni fog,mert valóban felfogja,hogy öregszik,és nem pazarolhat több időt ilyen csacsiságokra.

Szerintem valahol szereti ezt az önkínzást.Megszeretem-eltaszítom-sajnálom magamat.

Szeret szenvedni,valahol ez hülyén hangzik...de szerintem így lehet.

Én is sokszor meglepődök,mikor ilyen 100 kg felette,abszolút nem szép embereket látok,akiknek van párkapcsolata.

Én sportos vagyok,jóképű,mégis "elüldözöm" azokat,akik közelítenek,mert "nem vagyok elég jó".Talán ezért is sportolok,mert ezzel kompenzálom a kisebbségi érzésemet.

Nálam az is számít,hogy nem születtem "okos" családba.

A szüleim egyszerű emberek,a környezetem is,és nekem rossz érzés ez,sokáig úgy éreztem,hogy nekem nem ide kellett volna születnem.Talán ezért is alakult ki ez az érzés bennem.