Akkor most semmi se jó? Csak ATM vagyok, nem szülő?

A lányom 16, a fiam 8. Egyedül nevelem őket, sokat dolgozok. Eddig ha kellett, megkértem a lányom, hogy figyeljen az öccsére. Húzta a száját.

Egy ideje a barátnői telebeszélték a fejét azzal, hogy "nem neki szültem gyereket, hanem magamnak", meg "nem ingyen bébisztter, hanem ugyanúgy a lányom", és hasonlók.

OK, ne legyen ennyi vita, marad a másik lehetőség: kerestem egy nénit, aki figyelni tud rá, ha beteg, vagy ha nem érek haza időben, akkor el tudja hozni, és figyel rá, amíg hazaérek.

Ennek ugye van anyagi vonzata is.

Egyrészt most sok mindenre nem telik, a telefon előfizetéseket olcsóbbra cseréltem, lassúbb a net, kevesebb a tévécsatorna, és lefaragtam a szórakozásra költhető összeget. Kaján nem vagyok hajlandó spórolni, a gyerekek is járjanak sportolni, de ruhákon tudok fogni sokat, ha olcsóbb helyen vásárolok.

És persze igyekszem időben hazaérni, mert két túlóráért nem kapok annyit, mint amit bébiszitternek kifizetek.

Most azt hallgatom a hercegkisasszonytól, hogy mekkora szemét vagyok, mert milyen anya, aki a gyerekein spórol, és minek vállal az gyereket, aki nem tud nekik mindent megadni.

Ott tartottam a hétvégén, hogy vagy szájbavágom, vagy csomagol, megy az apjához, és lehet ott követelőzni, mert nem csak én vállaltam őket egyedül. (Apja letojja őket, a felesége gyűlöli a gyerekeket, és ez kölcsönös, mert miatta váltunk el 5 éve.)

Diákmunkáról hallani se akar, természetesen.

Arra se hajlandó, hogy az öccsére figyeljen, arra se, hogy lemondjon egy kis luxusról, és arra sem, hogy az apjához költözzön. Követelőzik, hisztizik, napi szinten megy a veszekedés. Megroppant az egészségem is a sok vita miatt.

Elvettem a telóját, jelszavas a wifi, nem találkozhat a barátnőivel (főleg ha ilyen hül.yeségekkel tömik a fejét), és hétvégén sem mehet sehová. Előre láthatólag egy hónapig, de ha nem húz bőrt a fogára, akkor tovább is.

Kétségbeestem.

Egyre inkább úgy érzem, hogy tönkre fog tenni, és ha nem akarok belerokkanni, hogy teljesítsem a követeléseit, vagy veszekszünk, akkor át fogom költöztetni az apjához. (A gyerektartás nem mérvadó, nem érdekel.)

Nem erre neveltem, nem tudom, mivel lehetne hatni rá.