Most szóljak apámnak, vagy nem kéne?

Apám régen sokat ivott, tönkretette az egész családot, ő volt az az ember akit a legjobban gyűlöltem a földön.

Már elköltöztünk, ő pedig elment elvonóra amiért becsülöm, de annyi kárt okozott (főleg lelkileg),hogy nehéz a megbocsájtás.

3-4 évig nem ivott, akkor keresett minket, dolgozott, és mindenre pénzt akart adni, mindig kérdezte,hogy pénz nem kell e?Mert van csak szóljunk.

(régen ez volt a legnagyobb gond,hogy elitta a pénzt, és még ruhát sem vett,és ezek azok a dolgok amiket nem tud jóvá tenni,azt amit a szakadt, igénytelen ruháimért kaptam az iskolában az osztálytársaimtól örök seb)

Mindig apám keres, én sosem hívom, tényleg nagyon nehéz továbblépnem azon amit a gyerekkoromban tett.(az iskolai dolgok a legkevesebb, de nem kezdek regényeket írni)

Egyszer hívtam fel, egy vaskos büntetés miatt már úgy volt,hogy elzárásra megyek, mert egyszerűen nem tudtam volna kifizetni.Felhívtam, ő "örömmel" fizetett, de ez egy önös érdek volt, lényegében kihasználtam, csak ne kelljen elzárásra mennem.

Valamelyik nap felhívott, beszéltünk erről-arról, szóba jött,hogy most veszek új kocsit.Mondta,hogy hozzájárulna 100 ezer forinttal, ha elfogadom.

Mondtam,hogy lehet róla szó, bár nem akartam elfogadni, de aztán olyan autót találtam ami annyival jobb, így felhívtam,hogy áll e még.Mondta,hogy igen, ad 200-at is.

Megköszöntem, majd még egyszer egyeztettünk, akkor már 300-at mondott.

Holnapra beszéltem meg az autó megtekintését, de apám nem jelentkezett, nem hozta a pénzt sem.

Úgy vélem részeg volt mikor utoljára beszéltünk, és nem emlékszik.

Oda fogja adni, mert most dolgozik, bár kezd visszaszokni, de még normális.Nem üres ígéret volt, csak elfelejtette, de nincs pofám felhívni,hogy na akkor adod e a pénzt?

Ha meg nem hívom, és nem azt a kocsit veszem ki fog akadni,hogy de hát miért nem szóltam.

Tudom,hogy szemét dolognak tűnik,hogy bezzeg a pénze jó, de már 1 milliót is felajánlott, és havonta ajánlgat 100 ezreket, ha mindent elfogadok kb 5-6 milliót is adott volna már az évek alatt, de persze tagadhatatlan,hogy néha az érdekeim felülírják az "elveim".

Szeretnék megbocsájtani, de ezt nem a pénzével fogja elérni, bár segít benne.Csak az érzéseimet nem tudja megvenni, még akkor sem ha én szeretném, mert tényleg szeretnék már felejteni, de egyszerűen nem megy.