Tényleg hálás leszek felnőttként a verésekért?

A fenéket!!!!

Szüleid végtelenül primitívek és betegek. Bocsi, de ez van.

A kezdetekben teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva a szüleinknek. Bármit amit tesznek alapvetően úgy fogjuk fel, hogy a mi hibánk volt, megérdemeltük amit kaptunk.

Ha megfelelő mértékben használják a jutalmazást és a bántalmazást, akkor még akár azért is hálás tud lenni az ember, ha megcsonkítják, napi szinten félholtra verik...

Hogy ez normális-e? Nyilván nem, de az emberi elme így próbálja meg feldolgozni a sok szenvedést. Inkább hisszük azt, hogy megérdemeltük a verést, mint azt, hogy a szüleink rossz emberek, akik élvezték, hogy bánthatnak minket.

Én is kaptam anno, sőt..volt olyan emlékezetes verés is, amit soha nem feledek. Nem érzem azt, hogy hálával tartozom érte, viszont egy biztos: soha de soha, nem fogom verni a gyermekemet, mert tudom, hogy nem használ és maradandó lelki sérüléseket is okozhat.

Jobb lett volna, ha a szüleim elbeszélgetnek velem, helyette inkább megvertek és a részükről le is volt rendezve az egész. Most, hogy felnőtt vagyok, ugye más a helyzet. Simán a szemükbe mondom, hogy általuk tanultam meg, hogy egy gyerekkel hogyan nem-kell bánni...