Ti mit szólnátok hozzá, hogyha a gyereketek nem fogadna be titeket válságos helyzetben?
A nagyobbik gyereketek albérletben él, egyszobás pici panel, ott alig lehet megmozdulni is.
A második gyerek (a lányotok) egy lakásban él, ahol van egy szoba kihasználatlanul még (későbbi gyerekszoba).
Harmadik gyerek tanköteles, veletek él.
Eddig albérletben éltetek, viszont annyira meg akarja emelni a tulajdonos az árat, hogy nem bírnátok fizetni. 3 hónap alatt nem találtatok elfogadható albit, 2 hét múlva kirak így vagy úgy.
Az elején csak annyit mondott, hogy biztos találtok valamit, keresgéljetek.
Felvetettétek lányotoknak, hogy nem-e költözhetnétek hozzá, míg nem találtok megfelelő lakást/házat, de ő minden alkalommal nemet mond, már fel se veszi a telefont nektek. Eljutottatok odáig, hogy letiltott facen, nem nyit ajtót, ha odamentek a házához (csak a férje jön ki egy idő után, hogy hívja a rendőrséget). Megszüntette a havi átutalását, amit minden hónapban segítségként küldött nektek.
Hátat fordított a családjának nehéz helyzetben... Ti mit tennétek ilyenkor?
Én arra lennék kíváncsi, hogy miért nem tudják a szülők eltartani magukat. Erről egy szó sem esik. Nem dolgoznak? Tartós beteg valaki? Mi az oka? Olcsóbb albérletbe miért nem tudtak menni három hónap alatt? Miért voltak eddig is a lányuk támogatására szorulva?
A szülők szempontjából valóban az lenne a költséghatékony és kényelmes megoldás, hogy a lányukhoz költözzenek. De ha rendelkeznek minimális empátiával, akkor megpróbálhatnák a lányuk szemszögéből nézni a helyzetet. A férjével él, a közeljövőben (ha jól vettem ki a leírásból) gyereket terveznek. Bizonyára nekik is meg kell gondolni, hogy mire költenek és mire nem, pláne ha még havonta a lány szüleinek is küldenek (küldtek) pénzt. Most bizonytalan időre a nyakukra költöznének a szülők, ami nekik jóval több anyagi kiadással és a személyes terük elfoglalásával jár együtt. Minden bizonnyal konfliktusmentes sem lenne az együttlakás.
Nekem élősködőnek tűnnek a kedves szülők. Eddig is segített a lány anyagilag, hát akkor kihasználják továbbra is, olyan módon, ahogy nekik a legkényelmesebb. Aztán ha túl messzire mennek és a lány kijelenti, hogy ennyi volt, akkor sem magukba néznek, hogy esetleg elszúrtak valamit, hanem ő lesz a szemét.
Nekem nincs fölösleges szobám és a szüleim megtudnak élni a saját pénzükből, így nincs havi apanázs sem nekik, sem tőlük nekem.
Ha megszorulnának, akkor ha zsúfoltan is lennénk ebben az egy szobában befogadnám őket, mert a családom és tudom, hogy nem paraziták, nem azért jönnének, mert így kényelmes nekik, hanem mert tényleg nagy a baj. Az sem lenne kérdés, hogy ők ezerrel keresgélnének, hogy megszűnjön ez a kényelmetlen helyzet. Szeretem a családomat és bármiben számíthatunk egymásra, ami így természetes. Tehát ha ti eljutottatok idáig, akkor nagyon erősen elgondolkodnék azon, hogy hol és mit rontottam el. Az állandó zaklatástól ez csak egyre rosszabb lesz.
Én a helyedben megpróbálnék saját magam bolodgulni végre és nem a gyerekeimen élősködni.
Én ilyen esetben meggondolnám, hogy miért nem enged minket oda, mert valószínűleg van rá oka. Én most ebbe belegondolva, gyanítom, az alábbi okai lehetnek:
- valószínűleg nem kezelitek rendesen a pénzt, hogy 2en nem tudtok kifizetni egy albérletet (ha a tanköteles gyerek 16+, akkor meg ő is tudna munká vállalni), és elb.átok a pénzt hülyeségekre
- ilyen esetben még válogattok is az albérletek között, mert jajj, az nekem nem elfogadható ám...
-gyanítom, a 2. gyerek a férjével együtt vette a lakást, és neki is van beleszólása a dolgokba
- senki nem akarna eg egész pereputtyot a nyakára egy lakásba... és mivel nem tudtok kijönni a pénzből, és őle várjátok a zsét, gondolom, ott is követelőznétek, ha ott éltek...
Én mennék egy szarabb albiba és keresnék munkát.
3 hónap alatt csak az nem talál lakást, aki nem akar. Eddig önként támogatott és elnézte, hogy a szülők nem tesznek két fűszálat se keresztbe a boldogulásért. Elzárták a pénzcsapot, pont.
Szerintem is hiányzik pár infó..
A házat a férj örökölte, de közösen újították fel kezdetektől, azelőtt is együtt éltek.
Miért ne támogatná? Jól keres mindkettő, nem szűkölködnek így se.
Képzeljétek, Budapesten olcsón albit találni, ahova lehet kutyákat vinni nem egyszerű. Főleg így, hogy már nem is segít, lehetetlen! Nincs szenvedélybetegségünk, a testvére 15 éves, így nem dolgozhat még. Nehéz fennmaradni 2 fizetésből albérletben, mert mindketten dolgozunk!
Tehát akkor lényegében a férj lakásába akarnátok beköltözni bizonytalan időre.
Gondolom, ebbe a szituációba nem most kerültetek. Hogy neveltetek fel három gyereket, ha két keresetből egy albérletet sem tudtok fizetni?
Néztétek-e azt, hogy a lányotoknak és a férjének milyen lenne, ha gyerekvállalás előtt a nyakukra költöznétek és aztán ki sem lehetne rakni titeket onnan, vagy csak a saját kényelmeteket tartjátok szem előtt, míg mindenki más igényeire magasról tesztek?
Ha nem kamu az egész, nem érzitek cikinek a szituációt?
Megértem, hogy nehéz, de a lányodat is értsd meg.
1. Egyrészt a lakás nem az övé, tehát nem neki kellene megengednie, hanem a férjének.
2. Plusz 3 fő egy lakásban elég nagy zűrzavart tud okozni, főleg, ha egy fürdőszoba van.
3. SOHA nem engednék be egy kutyát a lakásomba, de a leendő gyerekszobába még annyira sem.
Most gyorsan kellene találnotok valami átmeneti helyet, ahová mehettek, amíg találtok normális albérletet.
A kutyát ne említsétek meg, vagy pár hétre próbáljátok meg rábízni valakire, amíg rendeződik a helyzet. Mindegy milyen lakás, csak legyen egy hely, ahová tudtok menni.
Aztán mellette kereshettek tovább albérletet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!