Gyermeketek hány éves korában mennétek hosszabb külföldi útra és ha nincsenek elérhető nagyszülők, kire hagynátok a gyereket?

Engem 3 és fél évesen hagytak otthon a nagyimmal, talán egy hétre, 10 napra, nem tudom. Nem lett semmi gond, kicsit hiányoztak a szüleim, de egyáltalán nem szenvedtem. Viszont a nagyszüleimmel előtte is sok időt töltöttem, kötődtem hozzájuk.

Teljesen egyedül talán 16-17 éves koromban hagytak, élveztem az üres lakást és a nyugalmat.

Én is kicsi koromtól voltam a nagymamámnál, egész nyarakra le voltam passzolva. DE! A mai napig, felnőttként is haragszom rájuk azért, mert RÁM sosem volt idejük, nem voltak közös nyaralások, együtt töltött minőségi idő, a szabadságukat másra fordították, nem a saját gyerekükre.

Év közben is folyton bébiszitterek vigyáztak rám suli után, meg este.

Nincs olyan emlékem, hogy a szüleimmel tölthettem volna legalább pár napot élményeket szerezve, arról viszont sok van, hogy ők a saját céljaikat hajszolva engem lepasszoltak.

Hiába imádtam a nagymamámat, és tényleg szerettem ott lenni, a szüleim törődése, ideje rettenetesen hiányzott, és hiányzik a mai napig.

Én a magam részéről megfogadtam, hogy másképp csinálom! Pár napra megyek el a gyermekem nélkül kikapcsolódni, de törekszem rá, hogy legalább ugyanannyi, vagy még több idő jusson a KÖZÖS programokra is, hogy ugyanazokban az élményekben ő is részesüljön, megosszam vele is.

Nem vagyok mártír anya, aki minden percét a gyerekéért áldozza fel, fontos számomra a saját életem is, mert tudom, hogy így tudok kiegyensúlyozott szülő lenni a gyermekem számára, de soha nem a gyermekem rovására élem az életem.

El nem tudnám képzelni, hogy hosszabb időre elutazzak nélküle, még így sem, hogy vannak nagyszülők, akikkel tényleg nagyon jól elvan. Olyan nyaralást választok, ami neki is megfelelő, hosszabb útra, távoli országba pedig akkor megyünk, ha már elég nagy lesz ehhez. Egyszerűen nem is tudnám kihagyni egy ilyen élményből! Szeretnénk például Ausztráliába menni (ismerős meghívására). A gyermekem is nagyon vágyik oda, és én nem is hagynám ki ebből az élményből, hiszen számomra ő a legfontosabb, és én olyan vagyok, hogy ha valakit szeretek, akkor szeretem vele megosztani az élményeket. Nem érte élek, hanem vele. Szóval ha nagyon mehetnékem van, akkor ő is jön velem.

Szerintem erre nincs megoldás. De, megvárjátok, míg önálló lesz.

Még nagyszülőre is necces szerintem 10 napra ott hagyni mondjuk egy 5 évest is.

Egy baráti pár 1 hetes hajóútra ment, amikor a 3. napon a kislány, itthon a nagyszülőknél Calici vírusos lett. Kórház lett a vége, megszakították ugyan az utat, de így is majdnem másfél nap volt, mire hazaértek. Anyuka azt mondta,hogy sosem tudja magának megbocsátani,hogy nem ő,hanem a Mama feküdt be vele a kórházba. Meg is értem...

# 26: Ez szerintem függ attól is, hogy milyen a gyerek kapcsolata a nagyszülőkkel. Az én lányom sokat van a nagyszüleivel, teljesen természetes neki. Igaz, hosszabb időt nem szívesen tölt náluk. Olyan nálunk is volt, hogy épp akkor betegedett meg, amikor én távol voltam (munkaügyben), és ők vitték kórházba, én ebből nem csináltam ügyet. Igazából még hálás is voltam a szüleimnek, hogy csak akkor szóltak, mikor már hazaértem, mert mondták, hogy tudták, hogy úgysem tudnék otthon teremni és csak idegeskedtem volna útközben.

Mindenesetre én úgy mennék el szívesen több napra, vagy mondjuk egy hétre, ha közben a lányom is nyaral, mondjuk a nagyszülőkkel (szokott). De eddig még 4-5 napnál többet nem bírt velük, ennyi idő után már mindig haza akar jönni. Most 9 éves. Szóval esélytelen, hogy hosszú időre elutazzak nélküle, komoly bűntudatom lenne emiatt.

Engem 2 évesen Tisza túrára vittek a szüleim, ott lettem szobatiszta. Öcsémet féléves kora óta vittük túrázni. Kezdetben még jó volt, mert mivel kicsi volt, nem akart, tudott sétálni így apu vitte a hátán a túrázáshoz készített hordozóban (egy fémvázas hátizsák fémváza és a biciklire szerelhető gyerekülés lett összeszerelve).

Egyébként nekem még nincs gyerekem (25 vagyok), de anyuék sose hagytak minket itthon ha ők külföldre mentek, pedig ráérő nagyszülő is volt. Mindig együtt mentünk, max halasztottuk az úticélt 1-2 évre mikor már elég "nagyok" voltunk hozzá. Így például elképzelni se tudom, hogy ha gyerekem lesz, akkor nélküle indulnék el.