Szülők! Mit szólnátok hozzá, ha felnőttkorú gyermeketek (25+) már többedszerre kezdené újra a kapcsolatát ugyanazzal a személlyel? Mi lenne a reakciótok a hírre? Beleszólnátok?
válasza:
válasza:Igen, részben beleszólnék. Mivel a legjobbat akarom neki, ezért elmondanám a véleményem.
Ha nem fogadja meg akkor pedig hagynám, hogy boldoguljon egyedül.
válasza: válasza:Nem szólnék bele, de közölném ha 25 évesen még mindig velünk élne (vagyis nem él külön),hogy mi nem veszünk részt a hülyeségeibe, ha nem tud dönteni, az az ő baja, de a pasasa vagy csaja nem lesz ki-be járó vendég a házunkba.. Mi nem vagyunk erre kíváncsiak.
Ha külön él, akkor meg úgy él ahogy akar.
válasza:Egyik fél sem áldozat.
Kétszer szakítottak, mindkét szakítás előtt évekig együtt voltak, több mint 10 éve jöttek össze először. A szakításban mindketten hibásak voltak, nem megcsalás miatt történt.
válasza:A 10 év azért már nagyon szép! Házasságban is, nem csak együtt járásban. Engem zavar, ha a szüleim beleszólnak az emberi kapcsolataimba, legyen az barátság, vagy szerelem. Mert ők mindig csak egy kis szeletét ismerik a történetnek, csak 1 arcát az adott embernek, ezért sokszor elhamarkodottan ítélnek és ítélkeznek. Nyilván a Te esetedben a 10 év ismeretség már elég alapos, de ennyi döntési szabadságot hagyj meg nekik. Az már sokkal keményebb dió, ha a partner problémás: túlérzékeny, depresszív, munkanélküli, családi problémák a háttérben, zűrös ügyek..., és ez hatással van rá, és a gyerekedre is egyaránt. Akkor esetleg 1 nagy beszélgetés jól jöhet – de csak ha nyitott rá a gyereked. Ha nem, akkor támadásnak fogja fel, és eltávolodhat Tőled. Ezt Neked kell érezned: van-e olyan stabil a köztetek lévő kapcsolat, hogy ezt meg tudjátok beszélni?
25N
Nem problémás a partner, semmi zűrös ügy nincs. A szakítások oka az volt, hogy nem ugyanott tartottak az életben. Ebből adódtak problémák.
Én nem a szülő vagyok, hanem a pár egyik fele. Azért érdekelnek a vélemények, mert habár mindig jóban voltam a szüleivel, szerettem őket és szerintem ők is engem, de valahogy kellemetlenül érzem magam amikor arról beszélgetünk, hogy találkoznom kell újra velük. Szeretnénk magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat, és ez az egy akadálya van. Nem merek eléjük állni, pedig nem tettem semmi olyat ami miatt szégyenkeznem kell. Nem tudom, mit gondolnak rólam, semmilyen kapcsolat nincs köztünk (egyszer összefutottunk fél percre az utcán, de ezen kívül semmilyen kapcsolat nem volt már több, mint 2 éve velük). Próbálom magam rászánni, de mindig megfutamodok. Ők nem hívnak, én magamtól nem megyek. Azt terveztem, hogy karácsonykor, vagy újévkor majd lesz alkalom, de nem úgy jöttek össze a dolgok. Most meg már ötletem sincs.
A párom nem velük lakik, de nagyon közel, a szomszéd házban. Az udvarról teljes mértékben átlátnak, én meg szinte bujkálok előlük, olyankor megyek amikor nincsenek otthon vagy alszanak. Ha éjjelre is maradok, akkor már hajnalban hazajövök. Szeretnénk összeköltözni, mégpedig ott. A párom azt mondja ne foglalkozzak velük, vigyem a cuccaimat és meg van oldva. De ez nem megoldás. Ötletem sincs, mivel tudnám normalizálni a helyzetet. Szerintetek?
Kicsit hosszú lett, de köszönöm ha elolvastátok.
válasza:8-as vagyok.
Szerintem sincs miért szégyenkezned. Ha eddig nem volt rossz a kapcsolatotok a szüleivel (úgy értem, amíg együtt voltatok a pároddal) akkor tényleg nem kell félned.
Mondjuk én nem vállalnám be, hogy a párom szüleinél lakom, még akkor se, ha nagy ház, és nem kell lakbért fizetni. Mert szerintem ez megmérgezi a pároddal a kapcsolatot. Nem elég, hogy együtt laktok a fiúval/lánnyal, és az ő igényeit próbálod kielégíteni, vele próbáltok összecsiszolódni, ott van még +2 ember is, akiknél nincs rózsaszín köd, és minden apró hibádat észreveszik, továbbmondják neked/párodnak/mindkettőtöknek, és nem toleránsak veled.
Ez párként is egy nagy lépés, egy új, magasabb szintje a kapcsolatnak (ami sokaknak már magában ijesztő :D), nem lenne szerencsés, ha még a szülők miatt is görcsölnöd kéne.
Persze, ha meg ezt elmondod a párodnak, nem biztos, hogy megérti, és be fogja tudni annak, hogy tartasz a szüleitől. De ha összeköltöztök a szülőknél, és nem működik, az is kellemetlen lesz, hogy eljöttök onnan. Nehéz eset...
Szerintem győzd le a félelmedet, és próbálj nyitni a szülők felé első körben. Először menj át délután, viszel egy üveg bort, hogy boldog új évet kívánsz, vagy bármi, esetleg megisszátok közösen, beszélgettek. Ha van olyan, amiben tudsz segíteni (fát behordani, számítógépet javítani...stb) akkor az jól veszi ki magát. Aztán lassan, lépésről lépésre közeleb kerültök. Ezt a párod is látni fogja, és akkor már nem lesz kellemetlen az együtt élés/megmondani, hogy inkább menjetek albérletbe. nem tudom, én így próbálkoznék :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!