Ha tudnátok, hogy a lányotok egy családos ember szeretője, mit tennétek? Beleszólnátok egyáltalán?
Felnőtt, önálló nő a lányom, külön él, ez a történet szempontjából a "legrosszabb", mert ugye elméletileg semmi közöm hozzá..
Megbízható forrásból tudom, hogy a pasi házas, gyereke is van, egy három éves fiú. A feleségével kvázi távkapcsolatban élnek, az ország két végében, hétvégente találkoznak csak.
Azt is tudom, hogy a lányom erről tud. Állítólag szerelmesek egymásba, a pasi csak a gyerek miatt nem válik el, meg mert a felesége nem tudná fenntartani magát válás után.
Bemutatta már nekem az említett férfit, de persze ők nem sejtik, hogy én tudom, ő egy házas ember.
Ilyen esetben mit ajánlatos lépni? Nagyon szúrja a csőrömet, egyrészt mert én nem így neveltem a lányom, másrészt meg azért, mert látom, hogy 'sehall-selát' a szerelemtől és szeretném megkímélni attól, hogy majd kiderüljön, a pasi csak azért kihasználta..
Beszéljek a lányommal? Vagy esetleg akkor szóljak, hogy tudok mindenről, mikor mindketten ott vannak? Mi a helyes lépés?
Szerintem beszélj vele, de nem kell beleszólni. Hallgasd meg lányodat, hátha valamit nem tudsz még a sztoriból.
Ítélkezni nem kell, nem is szabad, hiszen te is mondtad - felnőtt nő.
Ha se-hall-se-lát állapotban van, akkor felesleges. Legfeljebb, ha már nem lesz meg a rózsaszín köd, és esetleg kétségek ébrednek a lányodban, akkor erősíts rá a kételyeire.
Legfeljebb a lányomnak megemlíteném, hogy tudok róla, és sajnálom, hogy nem érezte elég jónak a kapcsolatunkat ahhoz, hogy őszinte legyen velem, és megerősíteném, hogyha bármi nyomja a szívét, akkor forduljon csak nyugodtan hozzám!
Ha jól veszem ki a történetet,akkor ez a pasi "rendes".
Támogatja a feleségét anyagilag.
"Házas"-Ja,jogilag,illetve papíron.
Lehet a nő tudja is,és nem érdekli.
Én elmondanám neki, hogy tudom, mi a helyzet, azt is, hogy egyrészt csalódtam benne, másrészt féltem őt, mert ebből a helyzetből - az élettapasztalatom alapján - a legnagyobb eséllyel ő fog rosszul kijönni: nem csak csalódni fog, hanem meg is fogják alázni. Azt is elmondanám, hogy az életét maga alakítja, nem szólhatok bele, mit csináljon, de rossz szülő lennék, ha a tulajdon gyerekemnek nem próbálnék legalább ennyit segíteni, hogy megosztom vele, amit az övénél jóval hosszabb életem alatt tapasztalatként összegyűjtöttem.
Akkora hülyeség, hogy a szülő "nem beszélhet bele" a gyerek életébe, ennyit egy kolléganőért, barátnőért is megteszek hasonló helyzetben, hogy figyelmeztetem, VALÓSZÍNŰLEG mire számíthat egy ilyen kapcsolattól. Pont a saját gyerektől tagadjam meg azt a tudást, tapasztalatot, amit ő, életkora révén, még nem gyűjthetett össze? Nézzem csendben végig, hogy esetleg pofára ejtik, kihasználják, és még a "szemét qrva" megnevezést is a képébe vágják? Persze, nyilván meghallgatnám őt is, ez tényleg kapcsolat és intelligencia kérdése, ki mennyire tud úgy kommunikálni, hogy azt ne kioktatásnak, belebeszélésnek érezze a "gyerek".
"ennyit egy kolléganőért, barátnőért is megteszek hasonló helyzetben, hogy figyelmeztetem, "
Ezt te tenyleg ugy ertelmezed hogy erte teszed?
Akkor ertem mar miert van ennyi kotnyeles, mas dolgaba belepofazo, allandoan a sajat velemenyet fujo ember...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!