Mikor, és hogyan jelentsem be, hogy beadtam a jelentkezésem több külföldi céghez?

Én azért felvezetném, hogy ez a terv, nem kell konkrét állásról beszélni, csak hogy külföldön szeretnél szerencsét próbálni.

Aztán majd ha felvettek, jöhet a konkrétum.

Szerintem illene azert most szolni, meg mielott a nagy lakasfelujitas beall, hogy a te szobadba sok lovet ne nagyon akarjanak beleolni mar.

Fene se erti a szuloket, en orulnek neki, es buszke lennek a lanyomra ha odajutunk majd egyszer, hogy a sajat labara all.

Amíg nincs konkrét hely, addig nem érdemes szólni, mert egyrészt addig si menne az akadékoskodás, másrészt meg ha nem jön össze, akkor az "ugye megmondtam".

Ha megvan az állás, akkor szólsz és költözöl.

Szia! Tudom mit érzel. Én is hasonló helyzeteken mentem keresztül. Egyetem mellett rengeteget diákmunkát végeztem. A születésnapra, névnapra kapott pénzeket folyamatosan eltettem. A szüleim fizették az étkezésemet én pedig a kolit az egyetemi évek alatt. Minden egyes forint kiadása kínszenvedés volt a számomra, sokszor csak zsemlét meg kiflit ettem. De tudtam, hogy ha az álmaimat el szeretném érni akkor ezen túl kell esnem. Végeztem az egyetemen, egyből jó állást kaptam. Tudtam hogy 1 évnél többet úgy sem fogok itt dolgozni. Amint elkezdtem a munkát elmentem a CSE Ausztráliához (aki segít kijutni Ausztráliába). Mikor ide bejelentkeztem, mondtam is a szüleimnek hogy mik a terveim. Persze mondták, hogy úgysem fog sikerülni mert oda nehéz kijutni. Nem is hiányszakma az én végzettségem. 3 hónappal a jelentkezésem után vissza is szóltak, hogy nincs semmi akadálya, hogy nekivágjak az életemnek. Persze a szüleim teljesen ki voltak akadva. Ígértek mindent házat vesznek nekem stb. De ez annyira nem érdekelt. Tudtam, hogy én ezért spóroltam már X éve. Mikor mentem a papírokat intézni, megismertem egy férfit neki is ez volt a célja mint nekem. Így felvettük egymással a kapcsolatot. Együtt rendeztük a vízumot, ugyan abba az iskolába jelentkeztünk (tanuló vízummal mentünk). Egy napon indultunk neki az új életnek, egy albérletet béreltünk Ausztráliában. Az indulásom nehezen indult. December 25.-én este indult a repülő. Még 24.-én dolgoztam. Az estét a családommal töltöttem. Nagyon szomorú volt mindenki én pedig majd kicsattantam az örömtől, hogy végre megyek Ausztráliába. 25.-én reggel találkoztam a legjobb barátnőmmel. Még átnéztem a cuccaimat (az elmúlt 24 évemet egy bőröndbe pakoltam és egy kézi poggyászba). Majd elindultunk apukámmal a reptérre, anyukám annyira megsértődött, hogy nem is kísért el a repülőtérre. Ez nagyon rosszul esett, de ez van. Apától elbúcsúzva könnyes szemekkel indutam el, mellettem egy olyan emberrel aki az elkövetkezendő nehéz időkben a társam lesz.

Így 10 évvel később örülök, hogy neki vágtam. Nézve, hogy az ismerőseim nem nagyon boldogulnak Magyarországon, addig mi többször elmegyünk nyaralni. Évente haza megyünk Magyarországra, évente ki utaztatjuk a szüleinket. Nem kell azon gondolkoznunk, hogy hónap végén vajon mit fogunk enni.

Az elmúlt 10 évben összeházasodtam azzal a férfival akivel elindultam Ausztráliába, megkaptuk az állampolgárságot, van egy gyönyörű 2 éves gyermekünk. Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom.

Azt javaslom, hogy minél előbb mond el, hogy mik a terveid. Illetve Németországból könnyebben haza tudsz látogatni, akár 1-2 havonta is.

Még felesleges szólni, csak hiszti lenne. És mi van, ha nem sikerül egyik se? Az meg olyan kellemetlen.

Szólj akkor, ha már biztos a helyed, és az utazás időpontja. Megmondod, téged is váratlanul ért, hogy ilyen gyorsan ment. Másrészt akkor már hiába kárognak, minden eldőlt.

Arra is készülj fel, hogy nem lesz kolbászból a kerítés, és ha a számításaid nem jönnek be, csak a szüleidhez tudsz visszamenni.

Nem érdemes velük teljesen elmérgesíteni a helyzetet.

Nem fognak annyira kapkodni érted a munkáltatók, helyben is van bőven sok álláskereső. Én előrevetíteném, hogy vannak ilyen terveim, de arról, hogy elküldtél már néhány önéletrajzot, szerintem nem kellene beszámolnod.

Én is külföldön élek ugyan, én tanulni és dolgozni jöttem, de nekem sem volt egyszerű elmondani a szüleimnek. Csak akkor mond, ha már biztos, és akkor amíg feldolgozzák, úgysem lesz időd hallgatni őket.

Elég akkor szólnod, ha már van helyed, ahová mész. Ha előre "megneszelik", hogy el akarsz költözni, nem lesz tőlük egy perc nyugtod sem, és folyamatosan építeni fogják lefelé az önbizalmadat, (úgysem állod meg a helyed, meg amiket felsoroltál), csak hogy maradj. Kell ez neked?

Egyébként elárulom, később sem lenne könnyebb az elválás. 24 évesen költöztem el otthonról, és ugyanezt kaptam. Anyukám megállás nélkül azt hajtogatta, hogy úgysem fog menni nélküle. De sikerült.