Barátnőm miért nem hajlandó kitenni 24 éves fiát, aki 2 havonta új nővel van, és azok minden nap ott vannak a lakásukban?

Mindig panaszkodik nekem, hogy a fia már több, mint 4 éve csinálja azt, hogy kb. 1-2 havonta összejön egy nővel, általában olyan 35 év körüliek, de volt már valamivel fiatalabb és öregebb is, és azokat felhozza a lakásukra, beköltöznek a fiú szobájába, ott élnek. A fiú dolgozik valamit a tanulmányai mellett, abból ad az anyjának, hogy ne panaszkodhasson, meg a nők is be szoktak szállni pénzzel, hogy erre az 1-2 hónapra ott lehessenek, használhassák a fürdőszobát, aludhassanak a fiú szobájában + az ételért. Egy nő általában 1-2 hónapig marad, előre megegyezik ebben velük a gyerek, elég rövid idő alatt talál magának új lakót. Az első majdnem fél évig maradt, mert abba beleszeretett állítólag. Elég nagy lakásban élnek barátnőmék, mindig is egyedül nevelte a fiát, és ezt az egész képtelenséget csak azért tűri el, mert nem akarja kirakni, az meg hajlandó ezért fizetni is.

Én már rég kivágtam volna, ha az én fiam lenne, de hogy ilyet a házamban nem tűrnék, az biztos! Barátnőm mindig panaszkodik, hogy ez nem normális így, és tőlem kér tanácsot, hogy beszélhetne a fiával, hogy hagyja abba, mert amikor beszélni akar vele, az mindig játssza a mártírt, sajnáltatja magát, hogy neki erre szüksége van, ha meg kiabál vele, még el is sírja magát, neki meg nincs szíve bántani őt. Én tudom, hogy az egész egy nagy őrültség, és ha a barátnőm nem lenne ugyanolyan érzékeny, mint a fia a sarkára állhatott volna, és ennek az egésznek nem szabadott volna kialakulnia. Én személy szerint már azért is szégyellem magam, hogy ezt kiírom, de hát névtelenül van.