Mit tegyek ha apum nem hajlandó nyitni a barátom felé?

Az lehet a háttérben, hogy nem akarja elfogadni, hogy felnő a kislánya és már párkapcsolatszerepben van, a barátodban meg egy kicsit "ellenséget" láthat.

Szerintem sem az a megoldás, hogy nyomuljon a barátod, ha komoly a dolog és sokat lesz még nálatok, látja, hogy szeret téged, majd megszokja, kialakul a szimpátia idővel.

Ha én lennék ilyen helyzetben, nem tenném ki a barátomat annak, hogy apám kvázi levegőnek nézze ("mintha ott se lenne").

Azt választanám, hogy lehetőleg máshol tölteném vele az időt, eljárnánk inkább ide-oda suli után, illetve ha kettesben szeretnénk lenni, akkor inkább hozzájuk mennénk, ha már az ő szülei kedvesek velem, és nincs ellene kifogásunk, hogy sokat vagyunk náluk.

Ha meg apukám játszmázna tovább azzal, hogy "nem hajlandó normálisan beszélni velem", annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tettem, próbálnám ezt elfogadni, és nem mutatnék erre semmi különösebb érzelmi reakciót.

Megmondom őszintén, ha nekem lenne lányom, és megjelenne a palija, én is így állnék hozzá, viszont a lányomra nem haragudnék. Nem tudnék.

Ez ösztön, és csak úgy tudnám elfogadni ezt a helyzetet, ha egy életerős, keresőképes, talpraesett férfi udvarolna a lányomnak, és a házasság után derülnének ki ilyen dolgok.

Anno ez így működött ugye, csak manapság már ez a módi.

Jobb a békesség alapon, megint megmutatkozik, a régi időkben az erkölcsi, etikai értékek lényegesen magasabb szinten mozogtak.

Kvázi, hülyül el az emberiség, és még meri szidni bárki is a régi időket...

# 7

Megkérdezhetem kíváncsiságból, hogy te annak idején megvártad-e, amíg megnősülsz, és csak utána éltél először szexuális életet?