Barátnőm miért nem hajlandó kitenni 24 éves fiát, aki 2 havonta új nővel van, és azok minden nap ott vannak a lakásukban?

annyi köze azért csak van,hogy a barátnője neki sír

nem azt kérdezte,hogy Ő mit csináljon vele

Kedves kerdezo,

Mi a csudanak szolsz bele mas emberek eletebe?

Es felteszem en is a kerdest: Mi ebben a nem normalis? Mindenki dolgozik, mindenki fizet, mi ebben a "nem normalis?" Az meg, hogy esetleg, ezekkel a nokkel a baratno huszoneves fia szexel is? Elarulok egy titkot, a szex is normalis dolog.

Es az sem extrem, hogy gyakran valt valaki partnert.

Mi tobb, azt sem talalom ritkasagnak, hogy egy felnott fiu, ha meg az anyjaval el, abban a lakasban szexel az aktualis partnerevel.

Mindent osszevetve, pontosan mi is a problema?

Kozben azert elovastam egy extra valaszt is,

hogy mi a baja a baratnonek.

Hat akkor szepn mondja meg a fianak, hogy kaalap kabat, egyedul akar erni ezutan.

Csak aztan ne csodalkozzon, ha egyedul is fog maradni, mert evente egyszer nyitjak ra az ajtot.

Amugy, a problema megoldasa, ha a kerdezo ennyire jol tud konfrontaciot vallalni felnott emberekkel, akkor a megoldas az, hogy szepen kozli a baratnojevel, hogy:

"Ez a te sajat problemad, engem nem erint, ne terhelj vele, nekem errol ne beszelj/panaszkodj! Es most, hogy ezt tisztaztuk, errol tobb szo ne essek. Kersz egy kávét?"

Es mindenki boldog.

Semmi közöd hozzá.

Ha a barátnőd állandó vernyogása idegesít, akkor egyszer, ismétlem egyszer vázolj fel neki egy megoldást, majd amennyiben ezt nem követi, a 2. alkalommal mondd meg neki, hogy a továbbiakban nem vagy kíváncsi a problémára.

Oszt kalap.

A 17-esnek igaza van.

Ha annyira akarta volna, már kirakta volna a fiát otthonról. Ha a fiúnak is van pénze meg a mindig-új-nőjének is van pénze, akkor mi a gond? Mehetnek albérletbe, akkor azt is tudják fizetni. Tehát nem az utcára kerül a fiú. Saját albérletben meg azt csinál, amit akar, annyiszor cserélgetni a partnerét, ahányszor jól esik.

Mégis milyen szülőtől lehet elvárni azt, hogy az utcára Tegye a gyerekét? Szörnyű, hogy ez egyáltalán eszedbe jut!

Nyilván nem jó ez a helyzet, de ezt nem neked kell megoldanod.

Talán az lenne a legjobb megoldás, ha a fiút kollégiumba küldené az anyja, ha nappali tagozatos.

Ha pedig egy 24 éves férfi sír, ha kiabál vele az anyja, akkor ott van valami lelki baja a srácnak. Inkább segíteni kéne neki.

A barátnődnek nyugodtan megmondhatod, ha nem tesz ellene semmit, nem fáj eléggé.

Huszon évesen már hiába kezdi el nevelni a fiát.

Főleg úgy, hogy ezt az életmódot eddig megengedte neki, még ha nem is vágott hozzá jó képet.

Innentől vagy az van, hogy a sarkára áll, és megmondja a fiúnak, hogy az ő házába nem vihet ilyen szállóvendégeket, csak a komoly barátnőjét, és őt is csak nappal szeretné látni az első hetekben.

Vagy ha nem tetszenek a szabályok, akkor a saját albérletében azt csinál, amit akar.

Nem kell kidobni, elmegy az magától is.

Egyébként megértem a barátnőd, nekem is volt ilyen kedves lakótársam. Egy barátnőmnek engedtem meg, hogy nálam lakjon, amíg egyenesbe jön válás után. Nagy hiba volt, minden nap más fa.szit hozott fel. Egyáltalán nem érdekel a nemi élete, de a hideg rázott attól, hogy ki tudja kit enged a lakásomba, mi fog eltűnni.

Úgyhogy neki is elmondtam, hogy itt a mai pasi volt az utolsó, vagy keressen másik albérletet, van rá egy hete.

Az ember otthona szent, megválogatja kit enged be, én még a postást meg a távolabbi ismerősöket se szívesen, pedig nincs mit szégyellni rajta.

A kérdezőnek annyit tudok tanácsolni, hogy hallgassa végig a barátnőt, örüljön hogy neki nincs ilyen gondja, és ne foglalkozzon vele. Segíteni nem fog tudni.