Hogy mondjam el a szüleimnak hogy azzal hogy mindenért megvernek nem érnek el mást csak azt hogy megvetem őket, félek tőlük és elveszik a beléjük vetett bizalmam?

az a lenyeg h nyugodtan kezeld a helyzetet ne hiszterikazz nekik h milyen bajod van mert ezzel megjobban felidegesited oket.probald meg kedvesen ertelmesen megbeszelni veluk a dolgot es az a lenyeg h ne akkor akarj ilyenekrol beszelni veluk amikor idegesek,ingerlekenyek,sot ilyenkor probald elkerulni oket pl menj be a szobadba s addig tanulj...

Ha ez valóságos kérdés, akkor fordulj az iskolaigazgatódhoz, mert az, hogy vernek egy gyereket és nem adnak neki enni, bűncselekmény. A gyámhivatalnak felügyelet alatt kell tartaniuk a szüleidet.

Ohh te szegény! Tényleg az lenne a legjobb ha szólnál a gyermekvédőknek! De addig is ha jót akarsz magadnak próbálj mindenben eggyüttműködő lenni a szüleiddel. Lehet, hogy a képességeid miatt nem tudod szabályozni, hogy milyen tanuló legyél, de a háuid meg tudod csinálni és arra is tudsz figyelni, hogy időben érj haza. Remélem ez segít addig,míg meg nem oldódik ez a dolog... de ha ez sokszor előfordul semmiképpen se tartsd magadban. Fordulj olyan hatóságokhoz akik tudnak segíteni!!!! Osztályfőnök és az igazgató első lépésnek jó.... ne szégyeld magad. Csak bátran!!!

Mindenképpen szólj valakinen igazgatód vagy osztályfőnök.

Most értem hogy ezt így kiírod, és mindenki sajnál, meg a gyermekvédelmiseket ajánlja. Na de elég kevés és tipikus példákat hozol fel, miért vernek meg? Ha tudod hogy mikorra kell otthon lenni, miért nem vagy addigra otthon? Nekem ez tipikus kamaszkori siránkozásnak tűnik, már ne is haragudj. Lehet, hogy nem a legjobb módszerekkel, de próbálnak rád figyelni és rendes embert nevelni belőled. Mostanában a kamaszokkal az a baj, ha már egyszer is kikapnak, akkor a szülő agyba főbe veri őket, és mekkora szemetek, mindemellett pedig szeretik hangoztatni, hogy nekik jogaik vannak, hiszen gyerekek. Nem támogatom az erőszakot, és ha tényleg, de csak ha tényleg úgy van ahogy írod menj a gyermekvédelmisekhez, de nem szép dolog, ha mondjuk egy pofon miatt járatod le a szüleidet. Nekem teljesen normálisak a szüleim, nem vertek agyba főbe, de amiért megérdemeltem azért megkaptam ami járt és eszembe nem jutott, hogy sírjak bárkinek is róla, hogy megvertek. Kb. 4-szer kaptam ki. A szigor és a kellő figyelem mellett normális értékrenddel rendelkező, a szüleit tiszteletben tartó felnőtt lettem. 23/N

7-es: elolvastad te, amire válaszoltál?

50 évvel ezelőtt nem a mai nyaljukkiagyerekseggét típusú nevelés volt érvényben. Világosan lefektetett szabályok mentén éltünk, ha ezektől eltértünk, megszegtük őket, kaptunk. Kaptunk otthon, kaptunk a tanártól, a rendőrtől, a szomszédtól, a kalauztól, vagy súlyosabb esetben akár egy vadidegentől is. Mivel én áldott jó gyerek voltam, s egyfolytában a határaimat próbálgattam, elég sok pofont leakasztottam magamnak. De nem volt az annyira rossz! A fájdalmat megszokja az ember, megismeri, és már nem fél tőle. Főleg, ha emellett ugyanúgy a szeretetet is megkapja. Mindezt persze csak felnőtt fejjel látom így, akkor és ott én is utáltam a szüleimet. Ma már tudom, hogy a legjobbat akarták nekem, és bár gyerekként azt hittem, ők a mindentudó felnőttek, valójában éppúgy nem tudtak semmit a gyereknevelésről, mint én. Rajtam tanultak. És ezt nem róhatom fel nekik, hiszen tudtommal még ma sincs a tantervben nevelési ismeretek óra.