Jogosan érzem magam rosszul? (többi lent)

Ugyanez a helyzet van nálunk is. Csak nekem van két öcsém, akik kiskedvencek, és vagyok én, aki azért is hibás, ha valamit az öcséim elrontottak.

Jogosan érzed rosszul magad, de próbálj változtatni ezen. Én elkezdtem kevesebbet beszélni az ősökkel, többet a barátaimmal. Zenét hallgatok, ez is sokat segít. Vagy alkotok. Kipróbálhatod ezeket a felnőtt színezőket, megnyugtatnak. És - lehet, hogy másnak nem tetszik az, amit írni készülök - nevesd ki őket, ha nem látnak. Ha tudod, hogy oktalanul vádolnak/mondanak ilyeneket rólad, akkor ne hagyd magad, hogy megtörj!

A depresszió esélye pedig fennállhat, ebben viszont nem tudok segíteni, mert én is ebben az állapotban vagyok, de segítséget nem kaptam.

Szia!

Nagyon elszomorodva olvastam, hogy így bánik veled anyukád... :(

Lassan anya-korba érek, és szomorú vagyok, mikor anyák így bánnak a gyerekeikkel... Hova lett a szeretet? Pedig az lenne a legfontosabb.

Szerintem te biztos nem vagy buta, sem a többi, aminek nevezett, ő viszont egy idegbeteg! (ne haragudj, hogy ezt mondom)

Szerinted mitől lett anyukád ilyen veszekedős? Miért lehet elégedetlen az életével? Mert szerintem alapvetően valami mással lehet baja, nem veled, mert nem tűnsz háládatlan gyereknek egyáltalán, hiszen te magad is szomorú vagy mindezek miatt.

Valami más baja van, és ezt sajnos rád (is) kivetíti.

Legyél tényleg minél többet a barátaiddal -- illetve bárkivel, akitől sok szeretetet kapsz.

Én ugyan nem a családomtól voltam régen depressziós (anyukámmal megvoltunk, ha nem is túl jól, de semlegesen), viszont engem az egykori osztályom közösített ki nagyon... Volt ugyan egy saját, nagyon jó baráti társaságom sulin kívül, ők mindig feldobtak, de sajnos nem mindig értek rá. Olyankor én is sokat sírtam, és gyomorgörccsel mentem iskolába.

Küldök sok virtuális ölelést! <3

31/N