Túlságosan belém nevelték a szüleim a spórolást?

Mi sem dobunk ki ételt... jó persze, van hogy igen, de úgy gondolom ez a rögzülés igenis hasznos.

- Régen tényleg voltak olyan időszakok, amikor rengeteg ember éhezett itthon is, ha nem is mennyiségileg, de minőségileg igen. Akkor szerintem egyértelmű, hogy miért mondták ezt.

- Ma azért lenne ezt hasznos így csinálni, mert egy ilyen berögződéssel elkerülhetjük azt, hogy ész nélkül vásároljunk romlandó élelmiszert, úgy hogy nem tudjuk megenni és a kukában végzi. Tudjátok mennyi élelmiszerhulladék keletkezik így, csak háztartásokban? Félelmetes, hány ország élelmiszerproblémáit lehetne ezzel megoldani.

Persze azzal, ha 4 tucat ember csinálja ezt, nem érünk el semmit, viszont ha mindenki ezt csinálná, akkor csökkenne az élelmiszer iránti kereslet a fejlett országokban, csökkenne az ára és olyan területeken is meg tudnák venni, ahol tényleges éhezés van.

Ugyanis a probléma már évtizedek óta nem az, hogy kevés az élelem. A Földön ma több élelmiszert termelnek, mint amennyire szüksége lenne a teljes lakosságának. A probléma az, hogy a nagy jövedelemkülönbségek miatt vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem tudják megvenni az élelmet, mert a hozzánk hasonlóan szerencsés helyzetben lévők többet vesznek mint kéne és feleslegesen felpumpáljuk az árakat.

Túlságosan belédnevelték a spórolást? Szerintem nem. Csak esetleg nem ésszerűen csinálod.

Például a két tojásból készített rántotta negyede az egy fél tojás, szóval ne őröld magad, másfél tojásból nem tudtál volna rántottát csinálni.

Viszont én nem dobtam volna ki, hanem az ilyen maradékot beteszem a hűtőbe, és másnap körözöttet készítek, amibe villával beletöröm ezt is, a hozzávalókon túl. Nem rontja el.

A szüleim nagyon szegények voltak, és ételt én sem szívesen dobok ki, pedig most nagyon jó anyagi körülmények közt élek.

Valahol régebben kérdezték a megpenészedett kenyeret. Én másnaposan már megpirítom, illetve ami marad kiteszem konyhakendőre megszáradni és prézli lesz belőle. Sajnos a szeletelt és nylonzacskóba rakott felfújt kenyér valóban kényes. Nyáron viszont, amikor terem a kertben a cukkini, jól jön a sok prézli, mert a gyerekek is imádják rántva.

Ez azért szívenütő, a rántotta :( SOHA nem dobok ki működő ételt. Megeszem legközelebb. Ha nem működik teljesen, akkor pedig a macska, félvad jószág, baja nem lesz, de örül neki.

Mondjuk én örülnék, ha 3 napig tudnám enni ugyanazt, bármennyit főzök, hamar elfogy :(

Nos, az ételtakarékosságot meg tudom érteni, tényleg durva dolog kidobni a jó ételt. A ruhás dolgaidba nem látok bele, egy ponton túl nyilván zavaró, ha áldozatokat hozol feleslegesen. Mert hogy én a 10 éves, csúf, kicsit beázó bakancsomat nem cserélem le (több normális cipőm nincs, csak alkalmiak), az egy dolog, mert nem telik rá s roppant kényelmes is. Ha lenne rá pénzem, nyilván lecserélném, de évente akkor se vennék újat, ha felvetne a pénz.

Igazából rossz fogyasztó vagyok s szimpatizálok a japán Edo-korszakkal, amikor igazán takarékosak voltak az emberek. Ezt tartom helyesnek, de tényleg csak akkor, ha nem durva kényszer s a kényelmünk túlzott feláldozása. Meg kell találni az arany középutat.

Mi nem voltunk szegények gyermekkoromban (nem is tudok extrém takarékosan enni, az nekem nyomor, nem vagyok rá hajlandó. sokáig el tudok menni, de csak ha megmaradnak az ízes, egészséges evészetek), de takarékos fajta vagyok, optimalizáló, valamint nehezen dobok ki bármit. Így én nem veszek meg feleslegesen dolgokat, ételt sem. De ami kell, az kell. 3000 ft per alkalom? Nekem lazán megy 10000 fölött zöldségesnél is (igazán nem nehéz, ha magvakat is tart ;)), nagyboltban pedig különösen. Mivel elhasználjuk, ezzel nincs gond. Ilyen számomra irreális határokat nem tartanék. Webáruházból is 15 ezer körül rendelek, s hónapokig használom egyes elemeit, gondolom, ez sokunkra igaz lehet. Az összköltség számít, az is csak az anyagi lehetőségeinkhez és igényeinkhez mért.

Elolvastam az előzőket. Megértem, hogy valaki furcsállja, hogy az a fél tojás nem fér be, szerintem is minimális, de igenis van olyan, hogy az ember lenyel egy falatot és hirtelen jóllakik. Olyankor én is abbahagyom, jó esetben, pedig bennem évtizedekig bennem volt az, hogy a tányért leürítem (nem nehéz és semmi bajom nem lesz belőle, ha jobban jóllakom, szuperjól laktat, kárba pedig nem vész, a testem felhasználja s legközelebb kevesebbet eszem. de ha hirtelen nem kívánom, akkor jobb nem ennem, nyilván).

Viszont remekül ellesz magának a rántotta. A párom sokszor előző nap készíti el s másnap eszi a munkahelyén... Teljesen jó. De már mondtak már megoldást is a felhasználására.

Szerintem jó életkörülmények nem jelentenek mentséget a pazarlásra, szóval szerintem jól teszed, ha nem dobsz ki még használható dolgokat. Pl a rántottát simán beraktam volna a hűtőbe másnap reggelre.

Ennek ellenére az sem normális ha közben semmit sem költesz magara és minden "jó lesz még". Ha megteheted, hogy veszel plusz egy cipőt, vagy egy ruhát, akkor legyen. Ami fölösleges és nincs agyonhordva az még nem feltétlenül szemét. Én pl össze szoktam néha gyűjteni amit már nem hordok és bedobom a vöröskereszes kontérbe, de megsúgom, hogy vittem már le kaját az aluljáróba is, amikor elszámoltam a főzést. (sikerült annyit csinálni, hogy nem ettük meg 3 nap alatt és olyan kaja volt, amit nem lehetett volna tovább tartogatni)

Nem az szerintem a baj, ha nem hozol ki minden a lehető legkevesebb pénzből, hanem az ha nem tudod, hogy meddig nyújtózkodhatsz (pl mindenféle hitelek). Legyen meg minden hónapban, hogy mennyi pénz teszel félre midenképp későbbre/vészhelyzetre/lakásra/autóra/bármire, a többiből meg ne félj jól érezni magad. Kit érdekel, ha a hét közben nem 2800, hanem 3200 volt a bevásárlás? A kérdésből úgy érzem, hogy többet engedhetnél meg magadnak, mint amit felhasználsz, mert annyira benned van, hogy tilos megvenni azt a sálat, mert van már sálam.

Sosem értettem azt a logikát, hogy amiért más éhezik meg szomjazik, akkor ne pazaroljunk... Nagyon szívesen segítenék a más kontinensen élőknek, hogy könnyebben hozzá jussanak a vízhez, de nem lenne több vizük, ha én nem órákig fürdenék. Másnak sem lesz több étele, ha én nem dobom ki. Egyszer már megvetted azt a tojást, az hogy a kukába dobod vagy a wc-be megy, se több, se kevesebb pénzed nem lesz. Főleg ha nem esik jól, akkor nagyobb bajod lesz ha megeszed.

Én hetente többször megteszem, hogy összerendelek mindent 4-5 féle kaját, húsokat, főzeléket, előételeket és csak pár falatot eszem mindegyikből. És a nagy része, 80-90%-a kuka. Mert most járnom kellene a várost elosztogatni? Szánjak rá időt, energiát, hogy tovább adjam? Ha egyszer megdolgoztam a pénzemért, nekem semmi 6-8000fortint egy ebédre, akkor hadd dobjam már ki. 50kg-os nő vagyok, az íze miatt rendelek be több féle kaját és egy normál adagot eszem meg, mert kívánom az ízét. Melegített kaját nem eszem meg. Én is sajnálom az éhezőket, de ha magamtól megvonom, másnak nem lesz több.

"Sosem értettem azt a logikát, hogy amiért más éhezik meg szomjazik, akkor ne pazaroljunk... Nagyon szívesen segítenék a más kontinensen élőknek, hogy könnyebben hozzá jussanak a vízhez, de nem lenne több vizük, ha én nem órákig fürdenék. Másnak sem lesz több étele, ha én nem dobom ki."

Az a baj, hogy mint írtam, nem ez a logika. Nem azzal tudnál segíteni az éhezőkön, hogy csak azért is minden falatot lenyomsz a torkodon, hanem hogy nem generálsz FELESLEGES fogyasztást. Azzal, hogy te sokszor a megvett kaja 80-90%-át kukázod, azt éred el, hogy mesterségesen felnyomod az élelmiszerárakat. Persze, nem egyedül te, de ha az országban csak minden tizedik ember csinálja ezt, az már érezhető. Ha Európában és Észak-Amerikában meg más fejlett régiókban is ezt csinálják az emberek, az már világpiaci szinten érzékelhető. Ha emiatt a fölösleges fogyasztás miatt "mesterségesen" csak 2-3%-kal magasabb alapélelmiszerek (gabona, stb.) ára, akkor azzal több millió ember éhezését segíted elő.