Túlságosan belém nevelték a szüleim a spórolást?

Elég szegényen éltünk, plusz a pénzbeosztás is rossz volt. Az évek alatt megszokták, hogy a teljes bevételt apu kezeli, így maradt arra az 5 évre is, amikor apu munkanélküli volt. Anyu teljes fizetése apu zsebébe ment, ha magára meg ránk, gyerekere is akart költeni, akkor 2 műszak mellé még mellékállást is vállalt.

Otthon az volt a szabály, hogy ételt nem dobunk ki, szóval 3 napig ettük ugyanazt, és nem szabadott semmit hagyni a tányérban, nehogy vacsoráig megéhezzünk megint.

Sajnos ez annyira berögzült, hogy lelkifurdalásom van, ha véletlenül többet főzök, és nem fogy el. Vagy ha a boltban túlmegyek az egyalkalmas kereten (hétvégén nagybevásárolunk, hétköznap csak egyszer megyek, és 3000Ftnél nem szeretek többet költeni per alkalom).

De ugyanígy a ruhával, cipővel..."Jó az még" meg "Hová fogom felvenni?", "Megfelel a tavalyi", és hasonlók.

Ma pl az akasztott ki, hogy a két tojásból készült rántotta negyede végül a szemétben végezte, mert valahogy mégsem voltam olyan éhes, mint elsőre számoltam.

Elmúlnak ezek a berögződések?