A konzervatív nevelés visszaüthet?

,,ill. ha lány akk az összefekvést mindenkivel. "

Miért, ha fiú, akkor fogod engedni? :D Ez ám a kettős mére, brávó!

Egy fiú nem fekszik össze mindenkivel.

A pávás-bulizós kisb_zik nem fiúk, hanem lányok.

Én most vagyok 21 éves, de már az én gyerekkoromban is volt mindenkinek telefonja az általános iskolában, csak nekem nem. Ami miatt mindig nagyon rosszul éreztem magam, volt, hogy cikiztek is, hogy nekem nincs, meg amikor mobilokról beszélgettek, vagy ilyesmi, akkor nem tudtam hozzászólni a témához. Meg volt, hogy kérdezték mi a mobilszámom, és mindig nagyon ciki volt megmondani, hogy sajnos nincs mobilszámom, meg telefonom sincs.

Aztán középiskolás lettem, és még akkor sem kaptam telefont, de amúgy a szüleimnek sem volt. Az osztályfőnököm meg megkérdezett mindenkit, hogy mi a szüleinek a mobilszáma, ugye be kellett írni az osztálynaplóba, hogy ha valami van, fel tudják hívni a gyerek szüleit, én meg mondtam, hogy az én szüleimnek nincs mobilja, és még az osztályfőnök is nagyon furán nézett rám, és mondta, hogy mégis milyen ember az akinek nincs mobilja.

Én meg folyton arról álmodoztam, hogy végre kapok telefont, a szülinapomat és a karácsonyt is reménykedve vártam, hogy hátha végre kapok és nem kell többet szégyenkeznem a többiek előtt, de csak nem kaptam. Így anyukámat megkérdeztem, hogy kaphatok-e, de azt mondta, hogy minek, úgy se szoktál senkit se felhívni.

Tudod aki tiltással nevel, az hazudni tanít. Ilyen sza_rságokkal lehet elérni, hogy a gyerek jól megtanuljon hazudni, nullára redukálja a kommunikációt a szülőkkel és elzülljön. Az tiltott gyümölcs mindig édesebb.

Egyébként jó példa erre az egyik barátnőm, neki vannak ilyen szuperszigorú szülei. Vasmarokkal fogták, szó szerint semmit nem engedtek neki, még egy kávéra vagy sütire se jöhetett el velünk suli után, mert az már "bandázás". Pedig egyébként kitűnő tanuló volt, egy kis csöndes lány, otthon mindent megcsinált szó nélkül, szóval igazából semmi érdemi okuk nem volt rá. Na elment egyetemre jó messzire, kiszabadult a elnyomásból, első hétvégén a detoxban volt... Teljesen szétcsapta magát, csúszott az egyetemen is.

Persze lehet neked sikerül majd annyira betörnöd a gyereked, hogy semmi önálló gondolata ne maradjon, csak anyuci engedelmes kis babucikája lesz.

Szerintem van egy alapszemélyiség, amit kidob a gép.

Emlékezzetek vissza, rátok mennyire hatott a nevelés? Én mindig úgy éreztem, hogy önmagamat nevelem. Szerettek a szüleim, jó szülők voltak, de amit az egyik válaszoló írt, hogy a nevelésen múlik, valamennyire egyetértek vele, de az, hogy a nevelés mennyire hat rád, az meg a gyerek személyiségén múlik. A személyisége már benne van a kis újszülött agyában is, azt nem lehet nevelni. Ha valakinek a piros a kedvenc színe, akkor az, nem nevelés kérdése.

A legtöbb probléma a neveléssel ott van, hogy sokan idealizálnak egy módszert, pedig minden egyes gyereket előbb meg kell ismerni, aztán megtalálni, hogy mi illik hozzá.

Nekem soha nem mondták, hogy csak X időt tévézhetek, volt, hogy egész nap nyomtam a videóba a meséket, aztán meg egy hétig könyvet olvastam (3 évesen) vagy legóztam.

nekem apukám meglehetősen konzervatív gondolkodású, és ennek megfelelően is nevelt. leginkább ott jött ez ki, amikor 15-16 éves koromban először volt barátom. nem engedte nagyon sok ideig, hogy egyáltalán elmehessek hozzájuk (ottalvásról szó sem volt) mert hogy "egy lány ne járjon házra"... tehát hazudtam. barátnőkkel vagyok, stb..

aztán 17 éves koromban amikor már egy éve együtt voltam a barátommal (akivel most is együtt vagyok) felmerült, hogy jó lenne nyáron elmenni vele és a szüleivel nyaralni. természetesen nem engedte, mert ugye az nem erkölcsös, hogy lányként egy sráccal meg a szüleivel nyaralgatok a családomtól távol..nagyon szomorú voltam, nem mentem. utána nem sokkal már nagyon szerettem volna együtt aludni a barátommal, de mivel erről szó sem lehetett, hazudtam, hogy másnál, illetve amikor nem voltak itthon szüleim, akkor nálunk aludtunk. végül tarthatatlan volt már így a helyzet, szerettem volna már így 18 évesen nem titkolózva együtt aludni, ezért a sarkamra álltam.. természetesen nálunk nem engedte, azt meg nem tudta megakadályozni, hogy elmenjek hozzájuk. vagy egy évig évig ment így a durca, aztán végül beletörődött.

arról, hogy pl mikor vesztettem el a szüzességemet, fogalma sincs. abban a hitben van, hogy biztosan 18 évesen, amikor először együtt aludtam a barátommal :D hát, én nem fogom felvilágosítani.

szerintem mostanra, 21 évesen, 4 év kapcsolat után jutott el oda, hogy nem cseszegtet, ha együtt akarok lenni a párommal, vagy önállóan elmenni vele nyaralni..

akit jelenleg sajnálok, az a húgom, akinek úgy tűnik, most szintén 18 évesen végig kell járnia ezt a kálváriát a barátjával.. természetesen ő is hazudik neki..

nálam leginkább a párkapcsolati témában van probléma, de mint itt, szerintem máshol sem jó, ha nagyon szigorúan tiltasz valamit. ha nem meri akkor megtenni, nagy eséllyel majd később pótolja be (mint pl barátnőm, akit soha nem engedtek inni, aztán az otthonról való koleszba szabadulás után ne tudd meg mennyi alkoholt eltüntet egy buli alkalmával) vagy titokban fogja csinálni, neked hazudozva.

Edesanyam elkenyesztetett... mindent megkaptam de szigoru nevelessel.... nem mehettem nem aludhattam a baratnoimnel nem bulizhattam....

Itt vagyok 20L es most kezdek el bulizni bar edesanyam meg "gatolni" szeretne... amiert nem engedett sok mindent így most elem ki magamat... vissza uthet sajna.. :(

Az ilyen nevelés vissza fog ütni. A bulizás nem egyenlő a zülléssel. Nekem alsóban régi telefonom volt amire a többiek megjegyzéseket tettek. Egy mobilboltos ismerős felajánlotta a szüleimnek hogy 1 hétre kölcsönad egy modern telefont és ha tetszik akkor megvehetem. Vasárnap kaptam meg, kedd délután már vittük is vissza, hiába az volt a "legmenőbb" telefon az osztályban.

Xbox nélkül nőttem fel, teljesen boldogan.

Nem te fogod eldönteni hogy kivel fekszik le, ehhez semmi közöd. A templomba akkor érdemes vinni ha ő is menni akar. Ha erőlteted, megutálja az egészet.