Szülők titeket érdekelne, hogy miért sír a kamasz gyereketek?

Nem vagyok szülő, 15 éves leszek, de szerintem egy szülőnek alapdolga, hogy ez érdekelje. Rajtam mindig észreveszik, ha sírok, és nem is hagynak békén, amíg el nem mondom, hogy mi a bajom.

az én anyukámat sem érdekli, de én ha látnám a gyerekemen, hogy sírt akkor biztos, hogy megkérdezném!

Oké, tény, hogy egy anyának ezzel foglalkoznia kellene, de azt érzem, hogy te ezt a sírást figyelemfelkeltésnek használod, alig várod, hogy megkérdezze, mi bajod...sírás helyett miért nem mész oda hozzá, és meséled el, hogy baj van? Sokat javítana a kapcsolatotokon.

Én szülő vagyok, de az én fiam már idősebb, 21 éves. Engem még most is érdekel, ha gond van. 45F

Nekem az egész családom hidegen hagyta/hagyja ma is, de szerintem egy normális szülőtől elvárható lenne, hogy érdeklődjön!

Nálunk sem érdekelt soha senkit, hogy sírtam, pedig ez igen ritka esemény. Ez van.

Jézusmária, először azt hittem rosszul olvasok! Anyád meghallotta, hogy a szobádban sírsz/zokogsz és a helyett, hogy bement volna Hozzád megkérdezni mi a bajod, mi bánt, miben segíthetne, üzenget a facebookon? Normális? Vagy átment tinédzserbe? Alapon nem értettem sohasem, mi a fészkes fenének üzenget bárki olyasvalakinek, aki karnyújtásnyira van tőle, de 12 évesen még elmegy. No de, hogy szülőként, ott üzengessek a nyilvánvalóan segítségre szoruló gyermekemnek, az mindennek a legalja! Szégyellhetné magát! Én nem tudom elképzelni, hogy megromoljék a viszonyom a gyerekeimmel, pedig a kamasz fiam 16. Mégis mindent meg tudunk beszélni, támogatom, számíthat rám, de nem ülök a nyakára, hagyom, hogy megmaradjon a kis "privát" élettere, ha arra van szüksége. Nézd, nem tudom segít-e, de odamehetnél hozzá Te és elmondhatnád neki, hogy szükséged van rá, a tanácsára, az együttérzésére stb... Persze önmagában tragikus, ha egy szülőt az ilyesmire figyelmeztetni kell, de egy próbát megér, aztán ha mégsem lesz a kérésednek semmi foganatja és legközelebb is cserbenhagy, akkor fel kell vértezni Magad az ilyen esetekre és barátokkal kell megoldani a problémákat. Nem épp az idelis, de a lényeg, hogy álljon valaki melletted. Nagyon szomorú, hogy egyáltalán léztezik ilyen. Nem azt mondom, hogy babusgatni kell a gyereket, vagy rohanni ha egyet nyekken, de azért ha már hallom, hogy gond van, csak megkérdezem, hogy miben segíthetek, legfeljebb elutasítja, hogy épp felesleges, hisz kamaszoknál ilyen is gyakran van. Akkor az ember rácsukja a szobaajtót és békén hagyja a gyereket, tiszteletben tartva azt, hogy ezt most egyedül akarja lesakkozni magában.