Mit csinálnátok, ha a 14 éves gyereketek a nácizmussal szimpatizálna?

El kéne beszélgetni, de nem kioktatólag, hanem elsőre megkérdezni mégis miért csinálja a dolgot, mi tetszik neki benne.

Onnan felépítve lehet elkezdeni elmagyarázni miért nem szeretjük a nácikat, neonácikat, Orbán Viktort, az Al Kaidát, az ISISt, Izraelt...

Sok kamasz átesik ilyen korszakon.

Egyelőre ő csak csatlakozni szeretne valakikhez, akik látszólag menők, erősek, nagyok.

Érdemes lenne utánajárni ezeknek a "haveroknak" ill. összefutni néhány haveri szülővel.

Nem tiltanám, mert azzal pont a szélsőséges eszmék felé terelném. Inkább elvinném könyvtárba, vagy könyvesboltba, vennék neki könyveket, olyanokat, amelyek tényszerűen kezelik ezt a témát, mi miért és hogyan történt, történelmi adatokkal, a haláltáborokról... Ne csak azt érezze, de faca gyerekek voltak az SS tisztek.

Elbeszélgetnék vele, mit gondol a nácizmusról, miért Hitler a példaképe, tudja-e, mit jelent milliókat legyilkolni...

Reméljük, csak a lázadás egy formája és gyorsan kinövi.

Én személy szerint nem tudom elképzelni, hogyan lehet egy egészséges gondolkodású gyereknek ilyen "hóbortja". Ilyesmit nem lehet arra fogni, hogy kamaszodik és "tartozni akar valahova". A nácizmussal szimpatizálni nem egyenértékű olyan kamaszos hülyeségekkel, mint anya idegesítésére lilára festeni a hajad. Arról nem is beszélve, hogy szülőként senkinek sem lenne ínyére, ha egyszer csak elővennék, mert a kedves gyerekét elkapták, amint egy ház falára horogkeresztet graffitizik.

Volt olyan osztálytársam, aki mindenhova náci jelképeket rajzolt (a karjára, padra, stb) - ő nagyon problémás gyerek volt, nyolc éven át folyton verekedésekbe, konfliktusokba került, jóformán mindenki utálta, annyira erőszakos volt. Nem állítom, hogy ő tényleg náci eszméket vallott, sőt, sokkal valószínűbb, hogy ezáltal csak a figyelmet akarta felhívni magára, de érdekes módon még nem láttam rendezett körülmények közül érkező horogkereszttel lázadó gyereket.

Egészséges nevelésű és gondolkodású kamaszt is el lehet rontani. Ilyenkor a szülő, tanár, felnőtt a közellenség, a barátok a húzóerő, az ő véleményük számít.

Első számú cél lesz a közösségbe kerülés. Kilógni, sehová sem tartozni nem jó, egy jó bandában pedig úgy érezheti, megtalálta önmagát.

Eddig jó fiú volt, de az unalmas. Nem hiszem, hogy ez a gyerek kezdettől fogva el lett rontva, de biztos van a haveri társaságban olyan, aki valóban óriási hátránnyal (nevelés hiánya, agresszív, alkoholista szülők stb.) indul. Egy ilyen közösségbe tartozni neki most "kiváltság". Gondolom, vannak ott idősebb srácok is, és milyen menő, hogy a nagyfiúk befogadták, őt, a 14 évest. A suliban masírozni velük, kopaszra borotvált fejjel, acélbetétes bakancsban, bomberdzsekiben, horogkeresztet firkálni.... elvégre, felcsillan a kiscsajok szeme, a Bélabá' szemében ott a rettenet és ez milyen király, ezt elvégre ők érték el. Félelmet keltenek, ettől hatalmasabbnak érzik magukat.

Ajánlom a múlt-kor történelmi portált, sokat foglalkoznak a holokauszttal, tényszerűen, áldozatok, perek bemutatásával. Most jelent meg a Hitler fúriái c. könyv, amiben azzal foglalkoznak, a nők milyen borzasztóan kegyetlenek tudnak lenni, néha még rosszabbak, mint a férfiak.

Beszélgess el a gyerekkel, szerinte normális dolog-e újszülötteket kukába dobni? Csecsemőket kínozni, érzéstelenítés nélkül műteni, ikergyermekeken kísérletezni, terhes nőkön, magzatokon kísérletezni?