Mégis hogy döntsek arról, hogy megtartsam-e a babánkat, vagy sem? Erről hogy dönthet egy nő?

A gonoszkodó válaszok nem érdekelnek, szóval aki csak vitázni és provokálni szeretne, azt kérem, hogy tegye meg máshol. Köszönöm!

Tegnap megtudtam, hogy terhes vagyok, hétfőn tudok leghamarabb az orvosomhoz menni (nincs az országban). Elmondtam a barátomnak, ő nagyon szeretné a babát... Tény, hogy anyagilag nem lenne akadálya, megvan a biztonság, semmi hitel, de fiatalok vagyunk.

Én most lettem 20 éves, Ő 21.

Szeretné a picit, én mégis bizonytalan vagyok, túlságosan is. Nem miatta, mert együtt vagyunk 6 éve. Csak félek, hogy nem lennék jó anya. Tudom, hogy ez nem az életünk végét jelenti és hogy nem kell azért elhanyagolt, mackónacis nőnek lennem, mert anyuka leszek. De mi lesz, ha nem alakul ki az anyai szeretet, vagy megbánom a dolgot?

Van egy jó barátnőm, ő 25 éves és már van két gyereke, akiket imád és nagyon jó anya, pedig senki nem nézné ki belőle, hogy akár tudja, hogy kell megfogni egy kisbabát. Szóval látom ezt az oldalt is, hogy össze lehet egyeztetni a fiatalos, bulizós életet egy "babás" életmóddal, de közben ott van az is, ahogy én felnőttem. Vagy a nagyszüleimmel voltam, vagy bébiszitterrel, vagy a barátnőimmel és a szüleikkel. Jó a kapcsolatom anyukámmal most, hogy felnőttem, de gyerekkoromban sosem volt ott...

Annyira nem tudom, hogy mit csináljak. És közben nehéz, mert ő csak a mi babánk...