Mégis hogy döntsek arról, hogy megtartsam-e a babánkat, vagy sem? Erről hogy dönthet egy nő?

Én is megtartanám, 25 évesen szültem 8 év kapcsolat 1 év házasság után. Annyi külömbség volt a 20 éves meg a 25 között, hogy 25 évesen volt házunk.

Nyilván te ismered a kapcsolatot, de szólok, ha most elveteted akkor a gyerek apját is kukába dobod, mert a kapcsolat teljesen tönkremegy.

Csak azért ne vetess el egy gyereket , mert azt hiszed nem leszel jó anya. Mindenki megijed az elején...aztán mégis megy mint a karikacsapás.

Másokkal meg nem kell foglalkozni. Aki azt hiszi , hogy gyereket csak karrier , sok pénz meg kocsi melett lehet szülni az sose lesz boldog mert tárgyaktól függ az élete..és sose lesz meg az összes tárgy és amúgy sem ők élik az életed.

Egyesek fel sem fogják hogy gyilkosságot javasolnak, végülis mit számít nekik, bezárják a lapot aztán mennek nézni hogy elégítsék ki a megkeseredett lelküket a társas magányukban.

20 évesen, még félig gyerekfejjel ennek nem igazán fogod fel a súlyát szerintem.

Te azt írod, megvan az anyagi biztonság, nincs hitel, de hogyan? Akkor hol éltek együtt? Dolgoztok mindketten? Kapsz majd gyedet?

És ami a legfontosabb: TE vágysz a gyerekre? Ne azon gondolkodj, hogy megoldanád-e, hanem hogy AKAROD-E! Illetve megbízható ember az élettársad? Milyen a kapcsolatotok amúgy?

Ha ezekre mind pozitív választ tudsz adni, akkor azt mondom tartsd meg. Ha 1-2-nél kétségek merülnek fel, akkor ilyen fiatalon az abortusz lenne a jó megoldás.

Én nem fogom megmondani, mit tegyél, de ha csak az anyai szeretet miatt aggódsz... :D Még tervezett gyermeknél, a várandósság végén is felmerülhet ilyesmi egy nőben, ez még nem jelent semmit. Persze, hogy nem tudod előre, hogy mi lesz és a gyermekkorod miatt érthető, hogy ez kényesebb pont nálad, jobban eszedbe jut, hogy mi lesz, ha...

De ha nem vagy a baba ellen (szóval nem az van, hogy tudod, hogy nem akarsz gyereket, most semmiképp, teher és szenvedés már a gondolata is - a leírásodból semmi ilyen nem jött le, az aggodalomról pedig már értekeztem) s megvannak a feltételek, akkor csak eme aggodalmadat nem érzem elég oknak az abortuszhoz. Persze a teljes képet illetve az érzéseid fokát te magad érzed.

Mégis kinek kéne döntenie, ha nem neked?

20 éves vagy, de teljesen gyermeki a gondolkodásod. A felelősségvállalásról szagod sincsen. 14 éves korod óta jársz ezzel a pasival, azaz nyílván ő az első. Soha nem is tapasztalatd meg az élet sokszínűségét. KOrai zárásba akarsz kerülni, azaz meg sem próbálsz másként élni, mint a szüleid.

És most azt várod el, hogy MI döntsünk helyetted, hogy elvetesd vagy sem a gyerekedet, vagy azt várod, hogy mi mondjuk meg a pasidnak, hogy igenis, mondja neked, hogy szülj. Nem érzed, hogy ez mekkora gáz?

Szerintem ne szülj. Nagyon, de nagyon éretlen ember vagy, és ha most megszülöd a kölyköt, később fog fájni és hiányozni az elveszett/elvett fiatalságod.

ja 20 évesen nincsenek anyagi problémáid...

a babázást meg a bulizást össze lehet egyeztetni....

gyerekvállalás helyet elöször ébredj fel az álomvilágból

Ja persze, bulizást és a babázást összeegyeztetni... igen, pont úgy lehet, ahogy itt pár "anyuka" az oldalon: lepasszolva úton útfélen a párhetes gyereket, folyton kibújva a felelősség alól, a gyerek pedig jobban fog kötődni a nagyihoz, bébisintérhez, mint a saját anyjához. TE magad írod, hogy tudod, hogy milyen "remek" ez a gyereknek, és mégis felmerül benned?

NEM, nem lehet összeegyeztetni a bulizást a gyerekkel. A gyerek lemondással jár, minimum az első 1-2 év a teljes feladásról. Persze ez nem jelenti hogy soha többé nem szórakozhatsz, de ha azt hiszed, hogy a régi életedet egy az egyben megtarthatod, hát igencsak el vagy tévedve.

(Az pedig aki a párhetes mellől elvágyódik, remek példa arra, hogy miért nem kéne gyerekfejjel gyereket.)

szegény gyerek, már megoldandó probléma, de a felelős felnőtt anyuka dafke bevállalja, hogy megmutassa, hogy milyen f.a csaj, neki minden megy majd ahelyett, hogy a gyerek érdekeit tartaná szem előtt

mekkora poén lesz már amikor a partiszerkót hányja tejjel (bocs, tápszerrel, mert az ilyen meg se próbálja, nehogy ne tudja lepasszolni aztán) telibe, mert nem akart az "anyja" "mackónacis nő" lenni :D

az ilyen "anyának" játékbaba kéne, aki nem tudja felfogni, hogy nem csak két véglet létezik, nem csak az, hogy a gyerekhez kötöm magam és feladok mindent és az, hogy ragaszkodok a régi életemhez a gyerek ellenében is