Te beleszólsz a dolgokba, ha a gyereked vezet?

Nem szólok, csak egyfolytában szajkózom: lassabban!

De még tapossa a gázt, mert milyen jól húz az autó. (enyém)

Meggondolom, mikor kapja meg!

Biztonsági övet sem akarja bekapcsolni, szerencsére csipog, aztán iszonyatos hangon jelez az autó, az idegesíti, és bekapcsolja.

Életveszélyesen vezet.Járjon biciklivel, vagy tartsa be a szabályokat. Ha betartja, nem szólok bele.

Párom 27 éves és több éve van jogosítványa. Jól is vezet, viszont néha ha mérges valami miatt vagy a másik szabálytalankodó autó miatt felhúzza magát, akkor elofordul hogy gyorsabban megy. De ezért én is szólok neki, mert nagy hülyeség.

Az apja mellett mindig normálisan vezet, de ő egyfolytában beleszól a legapróbb semmiségekbe, de a legundorítóbb stílusban, ahogy az ellenségével nem szokás, nemhogy a saját gyérekével. Ettől a párom ideges lesz és ordibálós veszekedéshez vezet. Persze beszáll utána mindenki, nekem meg már halálfélelmem volt, hogy emiatt balesetünk lesz az autópályán.

Ha valaki nagyon rosszul vezet, akkor lehet neki segíteni ha kéri, de normális stílusban. Ne kioktató lenéző gusztustalan módon mert az csak ront a helyzeten.

Nem. És nem is szabad hagyni, mert amellett, hogy balesetveszélyes, erősen személyiség-romboló (önbizalom-romboló) hatása van. Anyuka-apuka ne szóljon bele a vezetésbe, mert nem ő ül a volánnál. (A férj és a feleség se!)

A nejem ezt úgy oldotta meg, hogy amikor az anyja elkezdett belepampogni a vezetésbe, hogy ezt meg azt amúgy kell csinálni (jogsija sincsen és a nejem mellesleg szuperul vezet, ezt pasiként mondom), megállt az első kis keresztutcánál, a villamosmegálló mellett és szó nélkül kirakta az anyját. Egyébként zuhogogott az eső. Azóta a jó mama egy büdös szót sem szól soha az anyósülésen. :)

Sokkterápia, de nagyon hasznos! :)

Nekem van ezzel egy történetem.

3-an utaztunk barátok. 2-en elöl, egy gyerek hátul ült. Elöl az egyik legjobb barátom ült, aki.. hát nincs benne "csibészség" kis ártatlan, de a legkedvesebb-legsegítőkészebb ember a világon.

Éppen mentünk valahová, egy teljesen üres hosszú, egyenes főúton. A hátul ulő barátunk azonban az út elejétől kezdve okoskodott, mondta a hülyeségeit, meg mindig belepofázott. A hosszú egyenes út közepén, már mind a ketten nagyon untuk. A barátommal egymásra néztünk, és a kezemmel elkezdtem 3-ról visszafelé számolni. Persze ezt ő látta, és annyit "tátogtam" neki, hogy "kapaszkodj". Ő megmarkolta az anyósülés fölötti kapaszkodót, majd teljes erőből 70-nél egy satuféket nyomtam. A hátul ülő barátunk be sem volt kötve, így egy az egyben lefejelte az anyósülés támláját, és vérzett is az orra rendesen. Az elöl ülő barátom arcán a rémület ült ki teljesen. Ő azt mondta a gumicsikorgástól rémült meg a legjobban. Azt tudni kell ugyanis, hogy egy régebbi autóval mentünk, amiben sem ABS sem ESP sem semmilyen efféle elektronika nincs. Persze azonnal visszagyorsítottam, és az első adandó alkalommal félreálltam. Hozzá teszem, az úton nem volt senki és semmi és teljesen jó idő volt.

Na azóta a kis barátunk nem pofázik bele a vezetésembe. Természetesen neki még mindig nincs jogsija

Apám ugyanez volt.

Tavasz óta van jogsim, egyhuzamban levezettem már 260-300 km-t, összesen jóval többet, de állandóan jár a szája, lassabban engedjem a kuplungot, ne adjak neki annyi gázt, ezt ne így, azt se úgy, engedjem ki a kézigéket, holott még el sem indultam.... Én meg persze, hogy ideges leszek az első 2 percben.

Jobb ha ő nincs ott és nem dumál, akkor minden normálisan megy. Ha ő vezet, ugyanúgy gúnyos hangnemben megjegyzéseket teszek, pl. ha sávváltásnál nem indexel, lakott területen kívül nem kapcsolja fel rögtön a lámpát... Anyádnak is ez hiányzik, szólj bele állandóan te is, tudja már meg milyen érzés, ha folyton szekálják. De volt két hét, amikor sztrájkoltam és nem voltam hajlandó vezetni, ő meg nem ihatott addig 1 doboz sört sem.

Azóta apám is visszavett, és mindenki nyugodtabban ül be a kocsiba.