Te beleszólsz a dolgokba, ha a gyereked vezet?

valamilyen szinten megtudom érteni. egyrészt az ő kocsija, azt is féltheti. másrészt meg téged is.

de igazából a károgása szerintem még zavaróbb tényező vezetés közben, mint a rádió vagy a köhögés.

amikor jogsit szereztem,utána az én szüleim is ugye ott ültek mellettem a kocsiban ha vezettem. de ők szerencsére nem szóltak közbe. utólag elmondták,hogy mire figyeljek legközelebb.

persze ha súlyos hibát csináltam volna, biztos közbe szólnak, de alapvetően nem zavartak közben.

Még a mostohaapám is beleszól, akinek pedig nem sikerült letenni a jogsit, mert a 10. forgalmi vizsga bukása után nem hajlandó tovább próbálkozni... De ő akkor is jobban tudja. Pl: "Miért nem mentél át?! Kit érdekel, hogy piros, látsz te itt valakit a környéken? Akkor meg mit sz@r@kodsz?!".

Nagyapám berántotta 2x menet közben a kéziféket, mert szerinte mindjárt piros lesz a lámpa. Egyszer majdnem az árokban is kikötöttünk emiatt. Ja, a lámpa váltására csak 2 percet kellett várni...

Szintén nagyapám volt az, aki belekapott a kormányba. Tényleg, mesél az adott környékről és szövegelés közben erősen beleránt, hogy a másik sáv jobb. Idegroncsként végeztem minden ilyennél, végül nem voltam hajlandó beülni sem mellé, a fenti eseteknél félreálltam és kiszálltam, hogy nem akarok meghalni, megyek gyalog.

Alapszabaly hogy fozesbe, vezetesbe nem dumalunk bele.

El kell donteni ki vezet, es kozolni vele hogy a beleugatasa sokkal zavarobb mint a radio, mert pluszba meg jol fel is b asz vele idegileg.

Igen én is beleszólok de nem cseszegetés szinten, kivéve ha látom , tapasztalatból tudom, hogy az adott cselekedetnek,szituációnak milyen veszélyei vannak,milyen következménye lehet.

A feleségemnél is beleszóltam a vezetésbe és a fiamnál is amikor meg szerezte a jogosítványt.

Nekem is beleszólt az apám a vezetésbe amíg és amikor annak szükségességét látta.

Mindig felkészültnek kell lenni,számítani a lehetséges veszélyforrások kivédésére és ennek tudatában kell vezetni, közlekedni.

Apám egész életében sofőr volt, A, B, C, D, E, stb. jogosítvánnyal és természetesen PÁV vizsgával. Munkájából kifolyólag,bejárta egész Európát és Ázsiai részeken is járt.

Én szintén, A, B, C, D, E,jogosítvánnyal és PÁV vizsgával is rendelkezem és nem haragszom ha valaki felhívja a figyelmemet bármire is, pedig nem ma vizsgáztam ( 28 éve ) és eddig levezettem kb. 1000 000 km. és bejártam fél Európát.

Apám nem volt a világ legjobb sofőrje, én sem vagyok az, mert ojan , hogy a legjobb sofőr az nem létezik.

A közlekedésben minden másodpercben történhet olyan új szituáció, meglepetés, amit még nem tapasztalt az ember.

Azaz, ebből a szempontból nézve mindenki kezdő sofőr ezt jó jegyezze meg mindenki.

Azt is jól meg kell jegyezni, hogy mindig van valaki aki olyant tud mondani a közlekedéssel kapcsolatosan amit mi még soha nem tapasztaltunk. Így nem szabad haragudni azokra akik felhívják a figyelmünket x vagy y dologra.

Elképesztő rémtörténeteket lehet itt olvasni!

Kérdező: normális szülő nem szól bele. Vagy legalábbis próbál uralkodni magán.

Szerintem utólag meg lehet beszélni, hogy akkor és ott ezt ő nem így csinálta volna, veszélyesnek érezte, felelőtlenségnek érezte stb. stb. Ennek az is az előnye, hogy addigra a szülő is lehiggad és nem indulatból mondja, amit mond.

Szélsőséges esetben, ha övé az autó, akkor mondhatja a szülő, hogy többet nem adja oda. Vagy azt is mondhatja, hogy nem ül be melléje, amíg így vezet.

Családi példák alapján azt gondolom, aki ÁLTALÁBAN szeret belebeszélni mások dolgaiba, az ezt fogja tenni a vezetésnél is. Aki tudomásul veszi, hogy mi tartozik rá, és mi nem, az nem.

Én mindig abból indultam ki, hogy a másiké a felelősség, és nyugodtan nézelődtem, vagy épp szunyókáltam. Annál is, aki keményen előzgetett (sokat jártam hivatalos ügyben vidékre, szolgálati sofőrökkel). Egyszer vitt el egy volt kollégám, aki amúgy is nagyon krakéler, városon belül magához. Volt egy olyan hülye húzása, hogy eldöntöttem, hogy legközelebb ha hozzá mennék, inkább kitalálom, miért kell egyedül, busszal odamennem, de melléje még egyszer nem ülök be. De természetesen ott sem szóltam semmit.

A "gyerek" szemszögéből: apám szintén hivatásos sofőr, sok-sok év rutinnal. Az építő jellegű kritikát elfogadom bármelyik utastól, de a pofátlan cseszegetést, alázást és ordibálást nem szeretem. Sajnos apámnak jó szokása, én sem szeretem, ha beül mellém, főleg, hogy már rögtön rá is stresszelek és így nagyobb eséllyel hibázok - nem balesetbeszélyes helyzet szintjén, csak mondjuk csúnyábban váltok, vagy nem tökéletesen állok be a parkolóba.

Többségi vélemény szerint kezdőhöz képest remekül vezetek - persze nem tökéletesen, ezt tudom jól. :D Egyébként kb minden szülő beleszól - főleg, ahol az ő kocsiját hajtja a gyerek -, nincs is ezzel baj, csak a hogyan nem mindegy.