Így kell leélnem az egész életemet? Nem enged meg Anyám semmit. (Többi lent) 14/F

Most lesz ugye karácsony is. Szilveszterkor nem mehetek sehova, senkihez. Elég sok minden történt velem, én ilyen különc féle ember vagyok. Az osztályomban is mondjuk úgy, hogy kívülálló vagyok. Persze vannak haverjaim, egyelőre... Abból is csak 3-4 ember. 1 éve volt szerelmi problémám is, azóta még mindig kísért ez, és már a szerelemben sem tudok hinni. Kizárom magam az osztály dolgaiból, holnap se megyek osztálykarácsonyra. Még is, délután, meg hétvégén sem talizhatok senkivel. Anyám nem bízik bennem. TUDOM, NEM MEGOLDÁS, de elkezdtem cigizni, hogy elvonja a figyelmemet a sok dologról. Nyáron is csak itthon ültem és 0-24 gépeztem. Egyre kevesebb önbizalmam van. A szüleim ovis koromban elváltak. Gondolták olyan vagyok mint a többi gyerek, és nem fogom felfogni az egészet. Furcsán hangzik, de attól még hogy rossz tanuló vagyok, több eszem van mint másnak. Nem egoizmus, de én többre tartom magam, mint a többiek engem. Sz*r tanuló vagyok = intelligens vagyok. Én mindenre emlékszem a gyerekkoromból. Többnyire erre is. Idén Apuval amikor egyszer beszéltünk, felhozta ezt a témát, hogy mire emlékszem stb. Na térjünk vissza.. A lényeg annyi, hogy már nem hiszek semmiben, valószínűleg egyedül halok meg, itthon (annak ellenére hogy még CSAK 14 éves vagyok) vagyok minden egyes nap. Tanulni tanulok, megcsinálok mindent. Tudom, ezért jönnek a leszólások, de nekem az RTM /RealTrillMusic/ a mindenem. Anyám ezt is leszólja, hogy agymosózene. De mert az, amit ő hallgat, az a legjobb.. (Fck logic) Ez az ami fent tart. Régebben karcolgattam is magam, ittam is. Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Be vagyok zárva minden egyes nap, a születésemtől fogva. Csodálkozik, hogy alig vannak haverjaim, mert hogy kivonom magam mindenből. Pont az anyám az, aki nem hagyja, hogy elmenjek ismerkedni. Persze ez valahol érthető is, mert már nem annyira bízik bennem, és mindig azzal jön, hogy majd elmegyek cigizni a pár haverommal. A héten elkezdte, hogy azért nem eszem meg a kajámat amit berak, mert csajozok szünetben. Pont hogy nem. Ő nem hisz nekem el semmit. Most lesz a felvételi is. Szünetekben is azt a fos tantárgyat kell átnéznem, hogy legalább ne 1-est kapjak, és közben enni nem tudok + néha beszélgetek is. Egyáltalán nem vagyok a csajozós típus, maximum fb-n intézem el ezeket. Már nem tudok mit kezdeni az életemmel. Tanulni, olvasni nem szeretek.

Soha senkinek nem mondom el a problémáimat. Szüleimnek meg végképp nem. Max 1 haveromnak, aki meg is érti, mert ő is hasonló cipőben jár, de mégis jobb a helyzete. Pszichológus sem jöhet szóba. Álmaim persze vannak, de az még messze van. (Jó munka, kocsi, külföldre utazás, aztán itthon házat venni stb.) De az nem olyan álom, amiért most úgy tudok tenni, hogy hamar itt van. Annak van egy minimum ideje, mikor kezdhetem el.

Sokat írtam, bocsi. Ha valamit elírtam, akkor elnézést, de ezt kb 5 perc alatt írtam le.

Dióhéjban kb ennyi. Ha eszembe jut valami, akkor még lent leírom. Köszönöm ha elolvasod, és hozzászólsz.