Így kell leélnem az egész életemet? Nem enged meg Anyám semmit. (Többi lent) 14/F
Most lesz ugye karácsony is. Szilveszterkor nem mehetek sehova, senkihez. Elég sok minden történt velem, én ilyen különc féle ember vagyok. Az osztályomban is mondjuk úgy, hogy kívülálló vagyok. Persze vannak haverjaim, egyelőre... Abból is csak 3-4 ember. 1 éve volt szerelmi problémám is, azóta még mindig kísért ez, és már a szerelemben sem tudok hinni. Kizárom magam az osztály dolgaiból, holnap se megyek osztálykarácsonyra. Még is, délután, meg hétvégén sem talizhatok senkivel. Anyám nem bízik bennem. TUDOM, NEM MEGOLDÁS, de elkezdtem cigizni, hogy elvonja a figyelmemet a sok dologról. Nyáron is csak itthon ültem és 0-24 gépeztem. Egyre kevesebb önbizalmam van. A szüleim ovis koromban elváltak. Gondolták olyan vagyok mint a többi gyerek, és nem fogom felfogni az egészet. Furcsán hangzik, de attól még hogy rossz tanuló vagyok, több eszem van mint másnak. Nem egoizmus, de én többre tartom magam, mint a többiek engem. Sz*r tanuló vagyok = intelligens vagyok. Én mindenre emlékszem a gyerekkoromból. Többnyire erre is. Idén Apuval amikor egyszer beszéltünk, felhozta ezt a témát, hogy mire emlékszem stb. Na térjünk vissza.. A lényeg annyi, hogy már nem hiszek semmiben, valószínűleg egyedül halok meg, itthon (annak ellenére hogy még CSAK 14 éves vagyok) vagyok minden egyes nap. Tanulni tanulok, megcsinálok mindent. Tudom, ezért jönnek a leszólások, de nekem az RTM /RealTrillMusic/ a mindenem. Anyám ezt is leszólja, hogy agymosózene. De mert az, amit ő hallgat, az a legjobb.. (Fck logic) Ez az ami fent tart. Régebben karcolgattam is magam, ittam is. Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Be vagyok zárva minden egyes nap, a születésemtől fogva. Csodálkozik, hogy alig vannak haverjaim, mert hogy kivonom magam mindenből. Pont az anyám az, aki nem hagyja, hogy elmenjek ismerkedni. Persze ez valahol érthető is, mert már nem annyira bízik bennem, és mindig azzal jön, hogy majd elmegyek cigizni a pár haverommal. A héten elkezdte, hogy azért nem eszem meg a kajámat amit berak, mert csajozok szünetben. Pont hogy nem. Ő nem hisz nekem el semmit. Most lesz a felvételi is. Szünetekben is azt a fos tantárgyat kell átnéznem, hogy legalább ne 1-est kapjak, és közben enni nem tudok + néha beszélgetek is. Egyáltalán nem vagyok a csajozós típus, maximum fb-n intézem el ezeket. Már nem tudok mit kezdeni az életemmel. Tanulni, olvasni nem szeretek.
Soha senkinek nem mondom el a problémáimat. Szüleimnek meg végképp nem. Max 1 haveromnak, aki meg is érti, mert ő is hasonló cipőben jár, de mégis jobb a helyzete. Pszichológus sem jöhet szóba. Álmaim persze vannak, de az még messze van. (Jó munka, kocsi, külföldre utazás, aztán itthon házat venni stb.) De az nem olyan álom, amiért most úgy tudok tenni, hogy hamar itt van. Annak van egy minimum ideje, mikor kezdhetem el.
Sokat írtam, bocsi. Ha valamit elírtam, akkor elnézést, de ezt kb 5 perc alatt írtam le.
Dióhéjban kb ennyi. Ha eszembe jut valami, akkor még lent leírom. Köszönöm ha elolvasod, és hozzászólsz.
"Másnál is azt volt, hogy szó nélkül elmegyek, max elmondom hova megyek, és kész. "
Drága, 18 felett.
Anyukád érthetően félt, és valószínűleg bűntudata is van a válás miatt. Sajnos ez sokszor így csattan le. A szülők alapvetően ritkán képesek kizökkenni a szülőszerepből, úgymond le kell ráznod magadról a rabláncokat. Erről szól a kamaszkor: a kamasz mindenáron szabadulni akar, mindent kipróbálni, a szülő pedig a végletekig vissza akarja fogni, burokban nevelni, nehogy baja essen, ne lássa meg a világ nehézségeit, meg akarja óvni. Ebből a kettőből alakul ki egy egyensúly, a kamasz kipróbél dolgokat, csalódik, kialakul a személyisége, a szülő pedig gyakorolja az elengedést, még ha ez ilyenkor kisebbb mértékű és időleges is. A kamaszkor évekig tart, ekkor alakul ki a később viszony, a gyerek elkezd felnőni. Ezért nem is szabad elfojtani a törekvést, de nem is szabad engedni hogy a gyerek önmagát veszélyeztető(nem lelkileg, a lelki csalódások segítenek fejlődni, érni lelkileg) dolgokat csináljon. Egyes szülők ezt a féltést túlzásba viszik, de alapjába véve jót akarnak a lelkük mélyén, a félelem miatt ilyen vaskalaposak.
Mint mindenben, a fokozatosságra és az egyensúlyra kell törekedni. Neked az a feladatod, hogy tapasztalj az életben ,próbálj ki dolgokat, de azért hallgass anyukádra is, mivel ő a tapasztaltabb, mérlegelj, mi a helyes az ő véleménye is számítson, meg a sajátod is, de ne legyél hamari sem, hagyd beérni a törekvéseidet. Tehát ne hagyd teljesen elnyomni sem magad, de ne legyél kicsapongó sem.
Hú aranyapám, van itt baj bőven.
Kezdem azzal, hogy nálam az intelligencia fokmérője, ki hogy fogalmaz, illetve hány könyvet olvasott el. A kettő közt is van kapcsolat.
Az élet kegyetlen: nem az vagy, amit gondolsz magadról, vagy amit állítasz magadról, hanem amit mutatsz és teszel. Kvázi mások döntik el, hogy helyes vagy-e, okos, jó fej, vagy sem.
Ez az írás semmivel sem tükröz több intelligenciát, mint egy 12 éves gyereké.
Iszol, vagdosod magad, cigizel, nem eszel rendesen (koplalsz?) és még csak általános iskolás vagy! Tényleg nem értem, anyád vajon miért nem bízik benned, és miért nem enged sehova. Szerinted mi lehet az oka?
Lenézed a környezetedben élőket, és sokkal többre tartod magad másoknál, miközben a bukás fenyeget, gondolom a továbbtanulást se egy erős gimiben folytatod tovább. A kockuláson kívül miben vagy erős? Sport? Hobbi? Művészetek?
Az hogy kivonod magad mindenből meg hogy te azért bulizni elmennél, nem zárja ki egymást.
Pl. a saját fiam arra biztatom, hogy járjon el focizni, (idén ezüstérmesek lettek), meg néptáncra, mert így sok helyi barátot tud szerezni, illetve kapcsolatban marad a volt osztálytársakkal. Féltettem, mikor bekerült a gimibe, hogy kimarad a helyi társadalmi életből, és elveszti a barátokat.
12 évesen nem engedem el bulizni, ha csak pár sulis zenés rendezvény nem számít annak. :)
Tudod, vannak, akik kiemelkednek, mert jobbak akarnak lenni, mint a többiek. Tesznek érte, hajtanak, stb.
Azt gondolom neked se kell ecsetelni, hogy pl. egy diplomával mennyivel jobb állásod lehetne, mint egy szakmunkás végzettséggel. Márpedig rossz jegyekkel innen csak oda vezet az út. Az álmaiddal az a baj, hogy már egy részét elcseszted, egy másik részéért most kell tenned, hogy megalapozd.
Elég züllött életmódot folytatsz. Csúszol lefele. Az a te döntésed, hogy innen merre haladsz.
Nem te vagy, aki pár hónapja kérdezte, hogy az anyjának mi a baja a cigivel? Már ott is el lett mondva, hogy szánalmas ez a gondolkozásmód :D
14 évesen nem hiszel a szerelemben? Hűha. "Egyáltalán nem vagyok a csajozós típus, maximum fb-n intézem el ezeket. " :DDDD
Nagyon éretlen vagy, és hisztis. Én elhiszem, hogy vannak problémáid, de minden kamasznak vannak, minden kamasz úgy érzi, hogy a világ ellene van, nem vagy annyira különleges hópihe.
Pszichológus miért is ne jöhetne szóba?
Utolsó
Azért, mert (nem tudom hogy működik ez) akkor anyámnak el kéne mondanom, hogy mi bajom van stb
Nekem meg nem kell az, hogy cukkoljon.
És nem, nem én vagyok az.
Nyilván mindenkinek van, de én még is úgy érzem, hogy nekem nagyobb a súlya az összesnek.
Ma is volt osztálykarácsony, az év utolsó tanítási napján, de ma is csak zenét hallgattam, nem foglalkoztam a többiekkel. Ez az én hibám is, persze, de "ők tettek ilyenné"..
Az, hogy bízik e bennem vagy nem, azt szerintem jobban tudom. Bízik bennem természetesen. Tudja is hogy ittam már kicsit, meg hogy cigizek, de ez a dolog meg lett beszélve. Megengedi, hogy csináljam, de nem veszi.
A válás meg már eszébe se jut. Apuval jól kijönnek. Olyanok, mint ha nem is lettek volna együtt, csak barátok. Tehát semmi nincs a kapcsolatukkal. Az, meg hogy SZERINTEM több intelligenciám van, az csak SZERINTEM van így. Gondolok a szóhasználatra, meg a többire. Nem tartozik az nagyon másra, hogy magamban milyen kárt teszek. De azért még is csak egy indok erre a szocializálatlanságomra.
Miért kéne elmondanod? "Anya, elmegyek pszichológushoz, 2 óra múlva jövök, szia" ha nagyon faggatózik és nagyon nem akarod elmondani, akkor max kitalálsz valamit és ennyi. Nem kell tudnia a konkrétumokat.
Jót tenne, hidd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!