Nektek mi arról a véleményetek, ha a szülő nem támogatja a gyerekét, mert anno őt sem támogatták?

5 millió forint nem olyan hatalmas megtakarítás, én megértem a szüleidet, hogy ragaszkodnak ehhez a pénzhez, a mai világban muszáj. Nekem nem is lenne pofám elfogadni ezt akkor sem, ha ők ajánlanák fel.

Nagyon sokan felnövünk úgy, hogy nem kerül lakás a fenekünk alá, szerintem ez az élet velejárója. Meg fogsz érte dolgozni, és lesz lakásod. Lehet, hogy nem huszonévesen, de lesz.

Teljesen érthető a gondolkodasuk.

Amúgy minek ketszobas lakás, ha egyedül Vagy?

Én megértem a kérdezőt. Anno mikor nálunk szóba került a költözés akkor apukám szó nélkül ajánlotta föl a tartalékaikat, hogy inkább nekik fizessünk, mint a banknak.

A férjem szülei pedig a nevükön levő 4 ingatlanból még úgy se voltak hajlandóak adni egyet, hogy kifizettük volna... (persze a sírás az ment, hogy ne költözzünk messze).

Értem én, hogy félre kell tenni a nyugdíjas évekre, de nem értem, hogy a saját gyerekét ha tudja miért nem akarja segíteni. Nem azt mondta a kérdező, hogy adják neki a pénzt, mert visszafizetné...

Lakáshitel felvétele nem ördögtől való, ha van biztos jövedelmed, és csak annyit veszel fel, ami ésszerű. A lényeg, hogy mielőbb törleszd vissza, akkor jóval kevesebb kamatot fizetsz rá.

Ha akkora jövedelmed van, hogy az albérleti díj fizetése mellett majdnem egy lakásra valót összespóroltál, akkor 3 misit simán visszatolsz 4-5 év alatt, vagy még hamarabb. Érdemes megnézni a lakáskasszás konstrukciókat, arra az állam 4 évig ad plusz 30%-ot a befizetett összegre.

Bocs, de ha nyugdíj felé járnak, én se adnám oda a helyükben az öregségükre összerakott kis pénzt, és itt nem azon van a hangsúly, hogy nekik se segített senki. Felneveltek, gondolom, kaptál olyan végzettséget, szakmát, amivel ennyit keresel, hogy saját lakásban gondolkozhatsz egyedül, aligha várhatsz ennél többet. Pláne, ha amúgy nem veti fel őket a pénz, tényleg szükségük van a tartalékra.

Szerintem jól teszik... meg is mondom miért:

Ha tényleg van annyi félre téve neked hogy ha hozzá csapod a 3 milliót, akkor vehetsz 2 szobásat, akkor nem keresel rosszul.... szóval folytasd a spórolást s meglesz a lakás, s az önerőből, nem mások segítségéből!

A másik: ők jól gondolkoznak, hisz nem sokára itt a nyugdíj... szart se kapnak a mai nyugdíjasok (persze vannak kivételek), és az jó lenne neked hogy folyton kéregetnének tőled mert nem jönnek ki a pénzükből?

Pont ezért akarnak garázsokat venni, hogy a bevételből szépen megéljenek másokra (rád, mint gyerekére) szorulás nélkül.

Nekem is ez jutott eszembe: hogy üzletben, pénzügyekben nincs család, rokonság. Ez nagy igazság.

(Nem véletlenül mondta már nem egy olyan ismerősöm, aki kiadó ingatlannal rendelkezik, hogy rokon oda nem mehet, mert a rokont nem tudja az életbe se kirakni, és nem tudja rajta úgy követelni a tartozást, az okozott károkat stb., mint egy idegenen. Mert akkor is rögtön jön ez a "De hát mégiscsak az anyád/testvéred/ a mostohaapád előző házasságából született lánya unokatestvérének a bérmakeresztanyjának a kolleganőjének az apósának a sógornőjének a kiskutyájának az előző gazdája vagyok", illetve a gyerekeiket -- ha vannak -- tartják maguk elé, hogy "Ha már rám nem vagy tekintettel, legalább erre a gyermekre legyél, hiszen ő nem tehet semmiről" és hasonló siralmak.)

No de ez csak egy zárójeles kitérő volt. A konkrét kérdéshez: te még fiatal vagy, előtted az élet, még bőségesen van lehetőséged lakáshoz jutni. A szüleid már idősödnek, előttük a lehetőségek java része már bezárult. Ahogy írták is, nekik nem lesz biztos a nyugdíjuk sem, főleg anyukádnak. Ez az egyik dolog.

A másik: manapság mindenki lecserélhető, senki sem nélkülözhetetlen, senkinek sincs bombabiztos állása. Neked sem. Szép dolog, hogy felajánlod, hogy visszafizeted nekik, de ha elveszíted az állásodat, akkor hogyan? És akkor ők is ott állnak idősen, a pénzük nélkül, és -- esetleg -- nyugdíj nélkül.

Nem is beszélve arról, hogy ha majd saját családod, gyereked lesz. Akkor meg azért nem fogsz rendszeresen fizetni nekik, mert jaj, a gyerek. (Ha nem inged, ne vedd magadra, most csak a rögvalóság-tapasztalat beszél belőlem.)

"Lesz_rom a pénzüket, de ez a gondolkodás milyen már?" -- előtte épp azt fejtegeted elég hosszan, hogy kellene a pénzük, szóval annyira azért mégsem sz_rod le. És hogy ez a gondolkodás milyen már -- gyakorlatias és előrelátó.

"Közben meg az egész családot szidják, hogy senkire se lehet számítani..." -- mint ahogy annak idején se lehetett, ha egyszer, mint mondják, ők se kaptak segítséget, nekik is hitelre volt szükségük, és keményen meg is dolgoztak a lakásukért, mint írod. (10 év külföldön, az azért nem kis teljesítmény.) Akkor ez most új információ?

Jah s még valami, tisztességgel felneveltek, gondolom szakmát adtak a kezedbe... Valaki ennyit sem kap

Előző voltam