Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért nem fogad el a családom,...

Miért nem fogad el a családom, nem csináltam semmi rosszat?

Figyelt kérdés

Hosszú lesz a történet, de muszáj kiírnom magamból a fájdalmamat. Tisztában vagyok vele, hogy nem sokan fogják elolvasni, de aki mégis megteszi, annak köszönöm.


Ketten vagyunk testvérek a húgommal. Húgom mindig is sokkal jobban kijött a szüleimmel, mondhatni ő mindig meg akart felelni nekik, én pedig a saját utamat akartam járni. Már középiskolásként folyton piszkáltak a szüleim és húgom (általában nagyon egyvéleményen vannak), hogy ne tanuljak már annyit, az életben tanulással nem lehet előre jutni, sokkal fontosabb hogy kapcsolatokat építsek, meg hogy "megéljek a jég hátán is" stb. Én megmondtam, hogy igenis szeretek tanulni és érdekelnek ezek a dolgok. Rengeteget tanultam középsuliban, emiatt kevés barátom volt, de én összességében boldog és elégedett voltam, leszámítva persze húgom és szüleim piszkálódását. Már akkor is kedvenc szavajárásuk volt a "nem normális". Nem normális, hogy ennyit tanulok, nem normális, hogy nincsenek barátaim, barátnőm stb.


Utána egyetemre mentem, elvégeztem először a gépészmérnöki, majd a mérnök-informatikus szakot. Rengeteget tanultam, igyekeztem mindenből jó lenni. De nekem ezek nem estek nehezemre, mindigis érdekelt mind a mérnöki, mind az informatikai oldal, élveztem tanulni. Persze húgomtól és szüleimtől itt is megkaptam a szokásos "nem normális" dumát, hogy nem normális ennyit tanulni, nem normális hogy nem bulizok, nem normális, hogy nem csajozok.


Egyetem közben kisebb-nagyobb rendszerességgel igyekeztem dolgozni, így két diplomával, két felsőfokú nyelvvizsgával (angol, francia) és némi szakmai tapasztalattal kerültem ki a munkaerő-piacra. Hamar találtam munkát, ami nagyon élveztem is. Rengeteget dolgoztam (sokszor hétvégén is), így egyre lépegettem felfelé a ranglétrán. Mivel sokszor okozott már bajt, a jelenlegi fizetést nem akarok elmondani, a viszonyításhoz elég annyit tudni, hogy hétszámjegyű a nettója itthon Magyarországon.


Közben húgom hallgatva szüleinkre nem foglalkozott annyit a tanulással, ő inkább bulizott, barátkozott, ismeretségeket gyűjtött. Aktív társasági élete volt, de én ezt sose irigyeltem tőle, jól elvoltam a saját kis világomban. Végül elvégzett egy turizmust szakot, amivel sajnos nyelvismeret híján nem sokat tudott kezdeni, így jelenleg egy irodában dolgozik adminisztrátor/titkárnői pozícióban.


Sajnos a családomnak beszéltem az anyagi helyzetemről, amivel teljesen kiakasztottam a húgomat, mivel kiderült hogy körülbelül tízszeres a fizetéseink közötti különbség. El lettem mondva mindennek, jöttek a szokásos "nem normális" mondatok, mondván hogy nem normális, hogy valaki ennyit keres, nem normális, hogy ekkora különbség van diplomás emberek fizetése között, nem normális hogy billentyűnyomkodással (programozás) ennyit lehet keresni, nem normális, hogy nekem több kocsim és lakásom van, ő meg egy albérletbe nyomorog stb. Szüleim is húgom pártját fogták, nem meglepő módon. Én tényleg nem azt várom el tőlük, hogy büszkék legyenek rám (bár nagyon jól esne), csak hogy elfogadjanak olyannak, amilyen vagyok. Egész életemben ezért küzdöttem.


Adalék a történethez, hogy elég sok megtakarításom van, amiket nagyrészt ingatlanokba fektettem. Húgom időközben férjhez ment, jelenleg albérletben élnek. Felajánlottam nekik, hogy nyugodtan költözzenek be az egyik ingatlanomba ingyen (még választhattak is), elég ha a rezsit fizetik. Gondoltam így talán végre szeretni fog és béke lesz a családban, nekem ennyit bőven megért egy ingatlan lakbére. Erre hónapok múlva kiderült, hogy a rezsit sem fizették be, majd amikor mindezt szóvá tettem, megint el lettem mondva mindennek, hogy miért kell ezt felhoznom, hisz biztos 1-2 hét alatt megkeresem az egészévi rezsijük árát. Nekem ez nagyon rosszul esett, mert tényleg jót akartam, úgyhogy megmondtam, hogy oké, kifizetem, de legyenek szívesek azonnal kiköltözni és akkor ezzel vége a segítségnyújtásomnak. Persze, emiatt is én voltam a szemét. Gondolkodtam már azon, hogy az egyik ingatlant oda is ajándékozom nekik, de nagyon kétlem, hogy ettől bármi is változna a kapcsolatunkat illetően.


A sok-sok tanulás és munka sajnos megsínylette a magánéletemet, már nagyon régóta nincs komoly párkapcsolatom. Húgom boldog (legalább nekem annak tűnik) kapcsolatban él a férjével. Bevallom, ezt irigylem tőle, de nem tettem soha szóvá, mert tudom hogy a saját felelősségem, hogy az én életem így alakult. Húgom viszont sajnos elég gusztustalan módon ezt mindig felhozza, hogy a sok pénzem ellenére biztos nagyon sivár és unalmas az életem, és semmi pénzért nem cserélne velem, és hogy biztos megkeseredtem, azért vagyok ilyen kapzsi a családommal. Húgomnak sajnos nem lehet gyereke, így szüleim folyton engem nyaggatnak, hogy állapodjak már meg, ne dolgozzak annyit, nem normális 35-40 évesen egyedül élni, és hogy az lenne a normális, hogyha gyerekeim lennének, aki majd továbbviszi a családi vérvonalat.


Tudom, hogy egyáltalán nem tökéletes az életem. Szerintem nem is akarna cserélni velem senki azok közül, akik elolvasták a történet. Bármikor szívesen elcserélném az életemet egy átlagos életre szerető családdal, feleséggel és gyerekekkel, de sajnos nem lehet. Tudom, hogy nem feleltem és nem felelek meg annak, amit a társadalom (valamint a szüleim és a húgom) normálisnak gondol és elvár tőlem. És hogy ez csakis az én hibám. De ezt tényleg nem lehet elfogadni? Nem loptam, nem gyilkoltam, nem tettem tönkre senki életét, egyszerűen csak úgy életem az életemet, ahogy helyesnek gondoltam. Szeretem a családomat, és csak annyit szeretnék, ha ők is szeretnének.


2015. nov. 8. 18:42
1 2 3
 11/28 anonim ***** válasza:
26%

Szia!


Én is hasonló cipőben járok és megértem a problémád. Bár én még csak végzős vagyok a főiskolán, engem is piszkáltak a szüleim és a nagyszüleim meg a tesóm is, hogy ne tanuljak már annyit, barátkozni és kikapcsolódni is kell. Mondtam nekik, hogy azért nem szeretnék barátkozni a fősulin senkivel, mert nem értenek meg és semmi céljuk nincs az életben, és a társaim elfordultak tőlem, mióta elnyertem a Szent István Ösztöndíjat, Köztársasági Ösztöndíjat.Sajnos a piszkálódásra még a tanárok is rátesznek egy lapáttal. Mondtam szüleimnek, hogy a diákmunkán szinte az összes emberrel kijövök és ez kárpótolja a suliban a rossz társaságot. Párkapcsolatom több mint 2 éve nekem sincs. Mikor fősulira kerültem, akkor szüleim mondták, hogy hiába tanulok nagyon jól, mert úgysem tesznek át államira, de végül áttettek, meg, hogy fontosabbak a barátok, mint a kitűnő tanulmányi eredmény, iskolaelsőség és a különböző díjak. Szeretném megjegyezni, hogy ők is jártak fősulira, de ők levelezősök voltak és nem nyertek semmiféle ösztöndíjat.Mikor az említett ösztöndíjakat elnyertem úton útfélen dicsekedett velem a család, de én megmondtam nekik, hogy gondolják végig kinek hangoztatják,mert nem hiányzik, hogy az irigység miatt keresztbe tegyenek nekik. Sajnos ma olyan világ van, hogy az emberek irigykednek arra, akinek jobban megy bármilyen téren és másokban mindig a hibát keresik. Ha van kedved írj privát üzenetet! Üdv.

2015. nov. 8. 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/28 anonim ***** válasza:

Ne teperj utánuk !

Szemmel látható, hogy nekik sose leszel elég jó nekik.

Inkább fordíts másra energiát: ISMERKEDJ ! Nézd meg, mi az ami téged érdekel,menj el sportolni- ezek kiváló lehetőségek az ismerkedésre, ha nem is a leendő szerelmet találod meg, barátokat mindenképp szerzel.


Mi a normális? Neked mi? Ez legyen előtted, ne más mondja meg, hogy mi a normális.

2015. nov. 8. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/28 anonim ***** válasza:
Mivel van pénzed pszichológusra, ezért érdemes pszichoterápián résztvenni. Ha mindaz igaz, amit leírtál, valószínűleg jelentősen eltérnek a képességeid és az életfelfogásod is a családodétól. Ezzel feltehetőleg te magad is tisztában voltál mindig és ez okozta és okozza a mai napig, hogy a szeretet iránti igényeidet nem elégítették ki, hiszen az eberek viselkedését, társas megnyilvánulásait még a családon belül is erősen befolyásolja az intellektuális különbség és az ahhoz társuló irigység, feszültség. Fura ugyan, de ez a szülő-gyerek viszonylatban is sokszor előfordul. Lelkileg azonban te sem nőttél fel és nem lettél független ember, amit az is mutat, amit a húgodnak nyújtott ingatlan történetről írtál. Egy családban a legnagyobb hibák egyike (sajnos családon kívül is), ha az egyik fél -még ha jóindulatból is- mintegy hálára kötelezi a másikat, azaz túlságosan nagy segítséget ad neki. Ez a "hála" érzés megöli az egyenrangú partneri viszonyt és az érzelmi feszültséget még inkább fokozza, dacára annak, hogy az anyagi gondokat esetleg megoldja. Furcsa ezt mondani, de bizony nem szabad ilyen helyzetbe hozni embereket, mert az egyik fél mindenképpen függő viszonyba kerül, amit csak rendkívüli intelligenciával lehet feldolgozni (ez jelen esetben nyilvánvalóan hiányzik).
2015. nov. 8. 19:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/28 anonim ***** válasza:
59%

Enged el ezt az egészet magadban és éld a saját életed, elvégre felnőtt ember vagy. Láthatóan a családodnak semmi nem jó, ha szeretnél továbbra is az ő szarjukban tapicskolni,a lelked rajt,a d eminden eszközöd meglenne rá, hogy kitörj ebből és úgy élj, ahogy neked jól esik.


PS: Óbudán van esetleg kiadó 2 szobás ingatlanod? :D

2015. nov. 8. 19:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/28 anonim ***** válasza:
24%

Nem tudom osztani teljes mértékben a többiek véleményét, sajnálom.

Azt gondolom, bizonyos mértékig igaza van abban a családodnak, hogy nagyon egyoldalúan élsz, és kimaradt egy csomó olyan élmény, érzés, esemény, ami kell ahhoz, hogy ne csak létezz, hanem élvezd is. (A pénzdolgokat már kitárgyalták, egyet is értek vele.) Ezért is kötődsz - még mindig - a családodhoz, mert nincs más, akihez kötődhetnél, a nagy tanulás, bizonyítás, pénzhajtás, karrierépítés végén nincs, akivel ezt megoszthatnád. Pszichológushoz kell menned, hogy egyáltalán remény legyen rá, hogy talán, valamikor lesz...

Az élet minden területén fontos a mértéktartás. Lehet úgy tanulni, karriert építeni, hogy közben azért élni sem felejtesz el - nem tudom, ezt akarták-e veled megértetni, vagy más volt a háttérben, ezt neked kell tudni.

Én is tanultam, dolgoztam is egyetem mellett, de buliztam, színházba, koncertre is jártam. Építettem karriert, 7 számjegyű a fizetésem, de van családom, vannak barátaim. Muszáj egyensúlyt tartani, hogy semmi ne maradjon ki, ami igazán fontos. És nem a szüleid vagy a húgod miatt, hanem saját magadért. Mit ér a vagyonod, ha nincs kivel élvezned az ebből adódó lehetőségeket?

2015. nov. 8. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/28 Bob the builder ***** válasza:
87%

Az én tanácsom, hogy fogd magad mennyébe a főnöködhöz kérjél tőle legalább egy hónapos fizetetlen szabit. Aztán fogjad magad és menjél el szépen egy világ körüli útra.

1. Kikapcsolódsz

2. Távol van a családod, nem tudnak basztatni

3. Végig gondolod rendesen mit is akarsz elérni az életben. Boldog vagy e azzal amit elértél.

4. Emberek között vagy és ismerkedsz szociális képességeidet fejleszted. Mert szerintem azok nagyon nincsenek jó szinten.

5. A családod is boldog lehet, hogy kikapcsolódsz.

Majd küldjél képes lapot.

2015. nov. 8. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/28 anonim ***** válasza:
66%
Nem értem a családod.Energiavámpirok.
2015. nov. 8. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/28 anonim ***** válasza:
89%

A legtöbb ember nagyon egyszerűen működik, ezért a te kérdésedre is egyszerű a válasz.


A családod gyerekként azért nem fogadott el, mert nem azt csináltad, amit ők mondtak (ez teljesen mindegy, micsoda, nem azt csináltad, nekik ennyi elég volt), felnőttként pedig azért nem fogadnak el, mert irigyek rád.


Szerintem kevés család az, ahol igazán szeretik egymást a családtagok. De még lehet saját családod, ahol ezt megélheted.


Őket megváltoztatni nem fogod tudni.


27/N

2015. nov. 8. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/28 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat! Különösen ez a válasz ütött szíven.


"Muszáj egyensúlyt tartani, hogy semmi ne maradjon ki, ami igazán fontos. És nem a szüleid vagy a húgod miatt, hanem saját magadért. Mit ér a vagyonod, ha nincs kivel élvezned az ebből adódó lehetőségeket?"


Ez nagyon nagyon igaz.

A pénz önmagában nem boldogít, csak fokozni tudja a boldogságot, ha már megvan. Nekem sosem a vagyon vagy a gazdagság volt a célom, csak egyszerűen élveztem a tanulást, utána a munkát, és csak jött magától az egész. Meg az is igaz, hogy számomra mindig könnyebb volt egy egyenletet megoldani, vagy egy programot elkészíteni, mint elbűvölni egy lányt.

2015. nov. 8. 22:13
 20/28 anonim ***** válasza:

Bizti van olyan nő\lány, akit egy programmal is elbűvölsz.

Én majd' kiugrottam a bőrömből, mikor a párom írt egy kis játékot nekem.

Továbbra is azt mondom, hogy tarts önvizsgálatot, mi érdekel, és éld meg a saját életedet.

Itt az ideje. Eddig szerintem azért is nem találtál párt, mert túlságosan is anyáddal és a testvéreddel voltál elfoglalva, azzal hogy nekik felelj meg.

2015. nov. 8. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!