Ha szellemi fogyatékos gyereketek születne örökbe adnátok?

Ha kisgyerek szintű az értelmi fogyatékosság, akkor neki megfelelő otthonba adnám, hiszen ott szakemberek foglalkoznának vele, neki megfelelő mértékben és szaktudással. Otthon én úgysem tudnám, hogyan fejlesszem, hiszen nem értek hozzá.

Persze amikor csak tehetném, hazahoznám hétvégére, ünnepekre, de azt megoldani, hogy 0-24-ben valaki gondozza, azt nálunk kivitelezhetetlen. Mind mentálisan, mind anyagilag.

Egyébként van ilyen a baráti körünkben, 3 éves szinten van a kisfiú, illetve már felnőtt, 24 éves, ott az anyuka meg is halt, mert belebetegedett a helyzetbe, az apa él még, de anyagi gondok miatt külföldre kényszerült költözni.

Ez a fiú otthonban él, eleinte még látogatta is a barátunk, mindig az ölébe is ugrott örömében, de az ápolók mondták, hogy mindenki ölébe így ugrik. :( És a barátunknak rettenetes érzés volt ilyen állapotban látni a gyermekét, így elmaradtak a látogatások, mert a gyereknek semmit nem ért, mert nem fogta fel, hogy a férfi az apja, az apának pedig csak mérhetetlen szenvedés, mert a fia durván fogalmazva csak egy "szobanövény". :(

Akik rögtön eldobnák, modern Taigetoszról regélnek... azok akkor is ezt tennék, ha az egészségesen született gyermekük és/vagy férjükkel történne valami (baleset, betegség), amitől egyik napról a másikra "szobanövénnyé" válnának?

Ne írjátok hogy más, mert nem az.

Gondoznám, amíg tudnám. Ha pedig már nem megy, akkor felelős szaksegítséget keresnék. Nem adnám örökbe, mert egy másik "laikus", semmivel nem tudna többet nyújtani neki, mint a saját családja.