Miért baj az anyám szemében, hogy jóban vagyok fiúkkal? Hogy mutathatnám meg neki, hogy ők csak barátok?

12 évig volt egy legjobb barátnőm, elválaszthatatlanok voltunk. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a suliban együtt jártunk mosdóba, hanem tényleg mindig együtt voltunk, 24 órából 14-et biztos. Együtt jártunk iskolába, különórára, sportra, együtt nyaraltunk, síeltünk, wellnesseztünk, szóval ha az egyikünk utazott, tuti ment a másikunk is, kulcsunk volt a másikhoz és a szüleink is jóban voltak egymással. De kettőnk közül én voltam az, aki másokkal is jóban volt, Ő inkább hozzám ragaszkodott, míg én próbáltam mindenkivel jóban lenni.

Idővel elkezdett pasizni nagyon-nagyon, míg nekem 14 éves korom óta egyetlen barátom van. Szóval amíg őt mindig más srác fűzte a bulikban, ahová mentünk, én nem egyedül ücsörögtem, hanem megismerkedtem másokkal. Szóval ha vízilabdás fűzte, akkor az ő bulijaikra jártunk, ha orvostanhallgató, akkor egyetemista bulikra és még sorolhatnám. Így nekem nagyon sok barátom lett és mikor 1 évvel ezelőtt összevesztünk, elkezdtem úgy igazán szórakozni járni. Mert amíg őt lerázták a fiúk 1-2 alkalom után, nálam a barátságok tartósak lettek és a legtöbbjük fiú. Nem kezdenek ki velem, a barátom is találkozott a legtöbbjükkel és jól elvagyok velük.

De anya ennek nem örül, mert hogy mégis hogy néz az ki, hogy én 10 fiúval megyek bulizni, meg hogy idehívom őket és bent vagyunk a szobámban.

17/L