Szerintetek miért én vagyok a rossz mindig anyám szemében?

Egyik füleden be, a másikon ki!

Hány éves vagy? Mennyit segítessz otthon?

Engem nem ilyen apróságokért hibáztat anyám, hanem az összes komoly dologért. Apámmal elváltak még a születésem előtt. Sokszor mondta, ha fiú lennék apám itt lenne. Vagy hogy intézetbe kellett volna adni(amikor rossz voltam gyerekkoromban). Vagy hogy csak 3 éves koromig voltam aranyos. A diákhitel miatt szerinte hálásnak kellene lennem neki, hogy besétált velem a bankba elintézni amikor továbbtanultam. Mióta dolgozni kezdtem nem csak ezt, mást is törlesztgetek, még helyette is. Konkrétan az internet bekötés miatt az új előfizetéssel hónapokig elmaradt a csekkekkel, ami annak idején miattam lett ugye bekötve. Nem gyakorol soha önkritikát, ő a hibátlan szülő! Még ha igazam is van, szerinte csak apróság az egész és legyint. Hálásnak kellene lennem hogy a világra xart. Ezt Így szó szerint mondta már nem egyszer. Kései egy szem gyerek vagyok. Miattam sosem ismerkedett, hogy ne legyen nevelőapám, aki esetleg molesztálna. Természetesen eme döntése miatt is én vagyok a hibás. Én kirepültem, ő pedig nagyon magányos. Elcseszett élete van. Remélem az enyém nem lesz ilyen, igyekeztem jó embert választani férjemnek. 9 éve élünk együtt, 6 éve házasok vagyunk, van két szép gyerekünk, de anyám szerint "jól beválasztottam", mert a férjem ilyen meg olyan és ráértem volna még a szüléssel. Ő ha újrakezdhetné sosem szülne, inkább utazgatna és élné az életét. Teljesen mindegy ki lenne a férjem , hol élnék és mennyi pénzem lenne, ő akkor is találna valamit ami nem jó. Szerinte. Mindig talál. Már beletörődtem, hogy ő ilyen. Régen nagyon rosszul esett, sosem tudtunk beszélgetni semmiről. Ma sem tudunk, de már hozzászoktam. Ha megosztok vele valamit, legyen az jó vagy rossz, semmi mást nem tud csak kritizálni mindenért. Nem tud velem örülni semminek. Ez az én keresztem.