Hogy lehet elvárni egy felnőtt gyerektől, hogy otthon ALUDJON karácsonykor?

Olvasom még a válaszokat, nagyon érdekeseket írtok...

Azt hiszem, az is a probléma, hogy nem konkretizáltam az elején azt, hogy mi az érzelmi zsarolás. Látom, hogy sokan teljesen más családból jöttök, mint én, ezért szerencsétekre nem ismeritek azt a mértéket, amit ez meg tud ütni. :)Hosszabb leírást kellett volna megadnom a kérdésben a körülményekről, csak sajnos első indulatból írtam ki a kérdést, mert már aktívan tervezik, mi lesz az étel karácsonykor...

Példa: Idén anyák napján is meg kellett volna jelennem otthon. (Egyébként havonta többször megyek + ünnepek + ha baj van.)

Előző héten felhívtam őket, hogy nem tudok menni, mert máshogy alakult a program, viszont örülnék neki, ha ők jönnének le ehelyett, és vendégül látnám őket, beszélgetnénk pár órat.

A következő történt: Közölték, hogy hogy képzelem, hogy az ő szép házuk helyett a lepukkant albérletemben ünnepeljük az anyák napját, ahol a konyhabútor sem normális, és nincs konyhaasztal, és rendes konyhaszékek sem. (Minden műanyagból van. Nyilván nem azért, mert nekem így tetszik, hanem mert ez volt itt... És örültem neki, hogy van hova letenni a tányért legalább, ha enni akarok. Talán nem kell részleteznem, ha milliomos lennék, nem ez lenne a helyzet, de nem vagyok. Eleve a munka miatt költöztem. Apránként veszek másfajta bútorokat, mint amik itt vannak, és a ruhásszekrény, meg az ágy fontosabb volt.) Mikor letettük a telefont, még hallottam a háttérben az ordításukat.

Aztán nem jöttek el, és nem látogattak meg, ugyanis megmondtam nekik, hogy ha a berendezés ennyire zavarja őket, nem kell, hogy felkeressenek itt. Sajnos nem tudok azonosulni azzal, hogy valaki azért nem látogatja meg a gyerekét, mert nem tetszik neki a bútor (ami egyébként tiszta, csak olcsó, és nem is az enyém, hanem a tulajé).

Az anyák napjával sem tudok azonosulni egyébként, mert be kell valljam, nem izgat az egész, (szerintem az ember ne egy napon legyen hálás az anyjának, hanem kezelje őt egész évben tisztelettel és normálisan) de az ő kedvükért persze tartjuk, mert én hajlandó vagyok alkalmazkodni hozzájuk. Ők hozzám egy kicsit sem.

Képzeljétek el, ha azt mondom, hogy nem alszom ott karácsonykor, és ezáltal eltérek a "szent karácsony" (nem vallásosak ismét megemlíteném, Jézus szóba se jön egész idő alatt, meg semmi hasonló) percre pontosan előre eldöntött ütemtervétől, ami a legnagyobb ünnepnek számít nekik.

Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy akkor kukázzák az egész ünnepet, mert nem úgy van, ahogy ők elképzelték, az anyák napi események után.

Nyilván ezt nem szeretném, mert nem szeretek békétlenségben élni, és még nekem lenne bűntudatom miatta... Holott az eszemmel úgy gondolom, hogy egyáltalán nincs igazuk abban, hogy egy szemernyit sem alkalmazkodnak hozzám.

Aki szerint egy elviselhetetlen magányos alak vagyok: nekem vannak barátaim, nekik egymáson és rajtam kívül senkijük nincs.

Ez nem akadályozza meg őket abban, hogy az egész találkozót lemondják, ha valami nem úgy alakul, ahogy nekik tetszik.