Mivel büntetnétek meg a kamasz lányotokat ezért?

Nem büntetném meg különösebben, hanem leülnék és elmondanám neki, hogy ha kért volna, adtam volna pénzt rá, bármikor, és hogy csalódtam benne.

Befizettetném a saját zsebpénzéből az osztálypénzt.

Ha a kérdező kiírta ezt a kérdést, és ez neki is probléma, akkor valószínűleg nevelik a lányt, és gondolom valamennyi zsebpénzt is kap.

A kamaszok pedig észveszejtő dolgokra képesek, ha elpattan az agyukban valami.

Tudom, én is voltam. Ennél extrább dolgokat is csináltam.

Mindenképpen egy nagyon komoly elbeszélgetés kell, hogy lopni, hazudni, másokat átverni nagyon nem helyénvaló dolog.

EGyébként igen érdekes, hogy ezen az oldalon a kamaszok mindig a szülőket okolják, közben meg hangoztatják, hogy ők önálló emberek. AKkor hogy is van ez?

Addig önálló, amíg előnye van belőle, de ha nem, akkor már mossák kezeiket és csak a szülő felelős?

Ez az apróság elég komoly ügy, és ha még nem késő, a gyerek erkölcsi értékrendjét éppen ideje a helyére tenni.

Éppen elég sokan hiszik azt, hogy lopni, csalni, hazudni a saját érdekünkben elfogadható dolog.

Csak szét kell nézni, mi megy az országban!

Így van, nagyon helyesen mondtad és szépen fejezted ki magad:

"Mert büntetni nem szabad, mert sérül a kis lelke."

Ebben a mondatodban benn van a teljes igazság, te magad írtad le éppen most mit és hogyan kellene tenni. És ez példaértékű lehet mások számára is. Az a gyermek aki megüti a szüleit, teljesen biztos, hogy ellenséges érzelmeket táplál irántuk, tehát nem szereti a szüleit és ennek van valami meglehetősen súlyos kiváltó oka a szülők tekintetében. Ilyen esetben mindenképpen keress meg egy mentálhigiénés szakembert és/vagy egy pszichológust akitől megfelelő iránymutatást kaphatsz.

A kérdésedre válaszolva. Kettőt, egy lány és egy fiút, igaz nem a saját gyermekeim voltak, de szülői funkciót töltöttem be mindkettőnél (a pelenkázástól kezdve a tankönyvvásárlásig). 16 éves sem voltam amikor nyakamba szakadt az első, nem volt más választásom, ennyi idősen meg kellett tanulnom szülőnek lenni, mert akaratamon kívül bele lettem kényszerítve ebbe a helyzetbe. Mostanra mindkettőnek rendes állása és kiegyensúlyozott párkapcsolata van. Egy évig idősek otthonában dolgoztam, láttam elég sok embert meghalni (egy évig bírtam, utána besokaltam és inkább eljöttem onnan mert volt, hogy minden nap sírva mentem haza), két évig dolgoztam klinikai csecsemőotthonban (aki tudja ez mit jelent azt is tudja mit lehet ilyen helyen megtanulni az emberekről), öt évig dolgoztam állami gyermekotthonban ahol kamasz gyerekek is voltak, nem is kevesen. Láttam olyan újszülöttet aki világtalanul, siketen, némán született. Kizárólag a szagok és a tapintás által lesz képes felfogni bármit is ebből a világból. De ezt csak az érdekesség kedvéért tettem hozzá, nem is biztos, hogy szabad lett volna elmondanom. Két évig dolgoztam általános iskolában is, hát nem tudd meg ott mi megy a színfalak mögött, inkább jobb nem beszélni róla. (Nem régen a rendőrségen voltam, mert kikérték a véleményemet több gyermekbántalmazási és internetes zaklatási ügyben.) Az összeszámolva tíz év eltöltött idő szociális szakterületen. Ehhez képest még csak 33!!! éves vagyok, szerencsére. És még mindig tanulni akarok, mert nem vagyok elégedett a tudásommal, van amiben bizonytalannak érzem magam. Ugyanakkor ismerek néhány joggal nagyon tekintélyes korombeli szakembert, akiktől csakis jót lehet tanulni. Eddig több tucat oktatófilmet csináltam a témában, több könyvben közreműködtem társszerzőként, szociológiát tanultam. Több nagy fesztivál szervezésében részt vettem az elmúlt tíz évben tanácsadó szervezőként ahol a fiatalok levezethetik a bennük felgyülemlett feszültséget. Vallástörténetet, filmelméletet, erkölcsfilozófiát, filozófiaiát is tanultam, igaz ezeket csak autodidakta módon. 10 évig jártam az egyik legismertebb magyar pszichológus lakására szinte minden vasárnap a család barátjaként, aki a közelmúltban sajnos meghalt. Mit mondjak még, hogy teljesen kitérj a hitelből, mit szeretnél még hallani? Hogy nem vagyok jobbikos? Nem vagyok az. Az, hogy mindezekmellett még férfi is vagyok, gondolom már csak hab a tortán. Sok sikert a továbbiakra! Üsd, vágd a gyermekeidet amennyire jól esik, de ne csodálkozz majd azon, amit idős korodra vissza fogsz kapni tőlük és az unokáidtól. És meg fogod érdemelni.

Amit viszont tőled idéztem az elfogadható, jó, helyes. Indulj el ezen az úton és előbb utóbb ki fogsz találni a sötét erdőből a napfény fennsíkra, ahol vadvirágok nőnek és szabadon futkározhatnak a gyermekek kedvükre. Szeretettel ajánlom: Emily Brontë: Üvöltő szelek. Az eredeti angol verziót érdemes elolvasni, de a magyar fordítás is elég jól sikerült. Más könyvek is vannak, de végül is ez itt nem egy könyvajánló fórum...

Kár, hogy ma már nincsenek népművelők, ide elkellene jónéhány, mert a nép műveltségével gondok vannak, főleg a gyermeknevekésre célzok, de az általános illemtudásra, kultúráltságra is. De ez csak a magánvéleményem, lehet megint lepontozni...