Ti fizetitek az egyetemet a gyereknek, de ő nem jár be napokig. Mit tennétek?

Semmit.

18 éves elmúlt, tudja, hogy mit csinál remélhetőleg.

Ha úgy is sikerülnek a vizsgái, hogy nem jár be, akkor tényleg ne szenvedjen ott. Nem jártam be én sem minden előadásra, ma mégis jogász vagyok, saját ügyvédi irodával.

Most konkrétan féltékeny vagy, hogy míg mások megtehetik, hogy mindenüket állják, és alig járnak be órára, addig Neked dolgoznod kell pl, hogy elmehess egy buliba.

Nincs azzal semmi baj, ha ez felháborodást kelt benned, de közöd sincs sok hozzá. Majd a vizsgaidőszakban kiderül, hogy elegendő-e a csoporttársaidnak csak 1-1 alkalommal bejárni vagy sem. Szerintem foglalkozz a saját dolgaiddal és tanulmányaiddal. ha nem sikerül nekik a félév, akkor valószínűleg elbeszélgetnek majd velük a szülők, hogy mégis mi a fenét csináltak, és majd ők eldöntik hogyan tovább. Fair vagy nem, ilyen az élet.

Egyébként az első fél év valószínűleg a legtöbb egyetemistának erről szól, hogy végre szabadság, külön élnek egy másik városban, új ismeretségek, de ettől függetlenül ha a vizsgái sikerülnek akkor nem kötekednék ezen, hogy minden egyes tárgyra bejárt-e.

ŐSzintén?

NEkem is elsőéves a lányom, 250 km-re. Múltkor pont fent voltam Bp-n, beültem vele két órára.

GYakorlatilag felolvasta a tanár azokat a diákat, amiket kivetített, és elküld mindenkinek.

Jobban jár, ha otthon tanul :(

Én egyetemistaként mindkét oldalt meg tudom érteni. Szerintem elsősorban a végső teljesítményt kellene nézni.

Nekem is volt, hogy hónapokig az egyetem közelébe sem mentem, de amikor kellett, akkor hajtottam és nem aludtam egy hónapig hogy kész legyek. Na meg tény, hogy vannak előadások, ahol semmivel nem vagyok előrébb, csak elment vele a fél napom.

Ezen akadtam ki egyik volt barátnőmnél is, eljátszotta a "nincs időm semmire" áldozatot folyamatosan, mert hogy ő mindig egyetemen kell üljön...aztán kb aludni járt be.

Ettől függetlenül, sajnos tény, hogy sokan, többek közt én is, nagyon szét tudunk csúszni, sok szabadidő, amit magunknak osztunk be...ilyen szempontból sokszor tényleg pofátlanság a szülő pénzét "nyelni". Nekem is volt ilyen ismerősöm, simán beadta anyucinak hogy mennyire tanul, készül, csak gonosz bácsik mindig megbuktatják, anyuka még adta is alá a lovat, közben a srác délután kelt, egész nap játszott gépen, és ezzel teltek el hónapjai...

Mondjuk általában aki már az első évet is "lazán" veszi, az nem jut el a másodikig.

Attól függ miért nem jár be. Nem mindenki buli miatt hanyagolja.

Férjem még végzett pl. mellette egy OKJ-t ahol kötelező volt megjelenni. Nagyon kellett a diplomája mellé, így kapott szupi állást.

Én 2 évig súlyos beteg voltam, tényleg csak akkor mentem be ha muszáj volt, volt hogy branüllel a kezemen a kórházból mentem be vizsgázni.

Olyat is tudok, hogy nagymamájához költözött, mert ő lakott az egyetemi városban, csak első év után mama állapota nagyot romlott, végül ő ápolta.

De olyat is tudok, aki már akkor rákattant valami kutatási területre, csak a kötelezőkre járt be és minden idejét könyvtárban/levéltárba töltötte. Szépen levizsgázott mindenből és ment is egyből doktorira utána.

De olyan csoptársam is volt, aki diplomahalmozó, ez volt az 5. diplomája, volt olyan óra, ahol rendszeresen kijavította a tanárt, aztán végül közös megegyezéssel nem járt be, mert semmi újat nem tudtak neki mondani.

Ha jól emlékszek voltak 2-3-an akik meg szültek és kaptak felmentést egy évig óralátogatás alól vagy mit.

lassan de biztosan megvonnám tőle az extrákat

előtte elmondanám neki h az egyetem nem játék ha akarja akkor rendesen különben nem fizetem neki tovább

az ö döntése lesz ...

Az egyetem nem középiskola, majd rájössz te is. Itt nem attól függ levizsgázol-e, hogy ott ülsz szépen minden előadáson (kivéve talán az orvosit). Első év első félévében egyébként még én is szorgalmasan jártam minden órára, aztán megtanultam, mire érdemes, mire nem. Majd arra is rájössz, hogy járhatsz te minden órára, magolhatsz napi 3 órát is akár, akkor is megbuktatnak, ha akarnak. Ismétlem, ez nem középiskola.

Természetesen, ha a fiktív személy minden vizsgáján megbukna, akkor elbeszélgetnék vele, hogy vizsgaidőszakban tanulni kell, de ha a vizsgák mennek, engem nem zavarna, ha a gyerekem élné az egyetemisták életét. Gürizhet még eleget életében.

Én többnyire bejártam (bár volt egyszer egy hét, amikor nem volt kedvem), a tanárok rendesen leadták az anyagot, a gyakorlat pedig kötelező volt, de sok óraütközésem volt azért. Abszolút semmi nem volt abból, hogy úgy vizsgáztam pár tárgyból, hogy sosem voltam bent. Megtanultam azt is. Az egy hét kihagyás után pedig elkértem valakinek a jegyzetét és kész (azért a saját a legjobb nekem :)).

Úgyhogy én is megvárnám a félévi jegyeket. Persze ha rossz jegyet kap valamiből, az sem biztos, hogy a hiányzás miatt, voltak tanáraim, akiknél átmenni kisebbfajta csoda volt bizonyos helyzetekben. Remek tanár volt a legemlékezetesebb ilyen, de szörnyen hangulatember.

Azért elvárnám, hogy a bulikon kívül mást is csináljon a gyerek... Valami értelmeset.