Szüleimet miért zavarja annyira, hogy fiú létemre nem szeretem a focit?

Anyukámat az zavarta kiskoromban, hogy lány létemre imádtam fütyülni, mivel az "egyáltalán nem nőies". Utána meg az zavarta, hogy később öltözködésben nem hasonlított a stílusunk, én ugyanis sportos szerettem lenni.

És mindig volt valami, ami zavarta...

Nem benned a hiba, mert, ha ők nem is értenek egyet azzal, hogy nem vagy oda azért, amiért ők , akkor se szekáljanak azzal, legalább tartsák tiszteletben, hogy a focin kívül is van élet! Nem akarnak rosszat , de "beszűkültek", efogulttá lettek egy sport felé.

TIPP : "Válassz" egy-két olyan sportágat, amitől apudat kirázza a hideg!

Valamit, amiről ő el sem tudja képzelni, hogy hogyan, miért lehet azt "szeretni", mi abban

az "izgi", a kihívás. Amit nehéznek, értelmetlennek , primitív elfoglaltságnak tart, nem "fotelsport". Ami koncentrációt, óriási erőfeszítést, sok-sok mozgást igényel, (mittudomén: kajak, tenisz, úszás, biatlon, gyorsfutás...).

Vagy brutálisnak tűnik, (súlyemelés, birkózás, karate, ökölvívás, hasonlók)

Bármit, amit ő utál! Heccből "hívd el" olyan meccsre, amire soha el nem menne, még TV-ben se nézné meg, sőt! Szólj a haverodnak, hogy "hívjon el edzésre"...aztán, ha apádék sokat kattognak, hogy a futball az isten, hogy érdeklődhetsz olyan "baromság" iránt, mint pld. a kosárlabda, alpesi síelés, a gyorskorcsolyázás..stb...akkor érdeklődd meg, hogy a fenébe lehet, hogy ő a jó büdös francba nem rajong azért a sportágért, azért a kikapcsolódásért,

azért a hobbiért, amiért te!