Szülők! Miért kényelmetlen nektek, ha a gyermeketek párja nálatok van?

Leszögezem, hogy nagyon szeretem a lányom és a párját is, de egy nálunk töltött hétvége után nem győzöm magam kipihenni.:)

Mindketten éjjeli baglyok, mi pedig korán fekszünk. Kicsi a lakás, minden áthallatszik. Este 10 körül készülődnek elmenni itthonról, mi már akkor félig alszunk. Vacsoráznak, csörögnek, zörögnek...., mindegy kibírjuk, tovább nézzük a tévét. Éjjel kettő után érnek haza, éhesek, pakolászás, csörgés, vihogás...A hálónk a fürdőszoba mellett van. Még a kaja után mennek fürödni, minden áthallatszik, egy hétalvó is felébredne rá. Hajnalra csend lesz, nagy nehezen elalszunk mi is.

Reggel elég korán kell kelni, mert készítenem kell az ebédet. Ez viszont őket zavarja, mert zörgök a konyhában.

Szóval nem jó ez sehogy sem, sem a fiataloknak, sem nekünk.

Nálunk sose volt probléma ebből.. Most nyáron minden hétköznap nálunk lakott a barátom, csak hétvégére ment haza, semmi gond nem volt. Nem értem, a gyerek pasija/barátnője előtt miért kéne csinin kinézni. Bár oké, nálunk amúgy se szokás meztelenkedni, de most az, hogy a párom látja anyám macinadrágban, meg nem a legszebb blúzában? Kit érdekel??? o.O

És nem, engem se szokott zavarni, ha anyáéknak jön valami vendége, pedig engem általában akkor ki is lakoltatnak a szobámból, és még így se érzem nyűgnek.

Persze van, hogy épp valami olyan dolog van otthon, hogy tudjuk hogy felfordulás lesz, pl utazás előtti pakolás, akkor nem hív senki semmilyen vendéget.

Alapesetben amúgy nálunk is havonta-kéthavonta egy hétvégét tölt a barátom, ez a nyár extrém esetnek számított. Viszont a szüleim nem úgy állnak hozzá, hogy egy idegen van a házban, hanem az elejétől kezdve igyekeztek megismerni, ők szólnak előre, ha lesz pl kertiparti, vagy valami, hogy hívjam át akkor. Pár éve a gyakorin találkoztam ezzel az elutasító hozzáállással, mifelénk ez egyáltalán nem szokás, az összes ismerősömnél szívesen látják a gyerek párját, lehetőleg minél többször. Az exemnél pl legtöbbször úgy aludtam ott, hogy áthívtak ebédre, majd a szülei marasztaltak, hogy aludjak ott.

Nem tudom, honnan van itt ennyi elutasító ember.

Volt ilyen időszak, nem zavarta a szüleimet.

Kultúremberek megférnek egymás mellett.

"Vacsoráznak, csörögnek, zörögnek...., mindegy kibírjuk, tovább nézzük a tévét. Éjjel kettő után érnek haza, éhesek, pakolászás, csörgés, vihogás..."

Nevelni is lehet a gyereket, hogy legyen tekintettel legalább a szüleire. És ezt tűritek.

Én meg azon csodálkozom, honnan jön az a sok tirpák fiatal...

ma 17:21

Azt mondjuk nem tettem hozzá, azt hittem teljesen alap, hogy hagyjuk egymást élni, szóval nem zajongunk, meg hasonlók...