Szülők! Miért kényelmetlen nektek, ha a gyermeketek párja nálatok van?

Ugyanez volt. Elvileg akkor lehet csak párja,ha már önálló (???),elöbb sajnos nem engedik.

Addig még huszonévesen is elégnek kell lenni pár órának az utcán. Nekem is fura volt,csak nekem az elköltözést sem engedték,így sok választásom nem maradt.

Engem az nem zavar ha néha-néha vagyis nem rendszeresen minden hétvégén ott van a lányom barátja.

De minden hétvégén ott lenne már zavarna. Miért? Mert az otthonom az egyetlen egy hely ahol végre én is elengedhetem magam. Nem kell tip-topnak kinéznem, nem kell végre melltartót vennem, este akár egy bugyiban is kitudjak menni a konyhába ha enni akarok. De ha ott van akkor ugye ne legyek slampos, ne rohangáljak egy pólóban és egy bugyiban. Arról nem is beszélve, hogy a férjem is szívesen van otthon 1 szál alsógatyában.. Ami a családot nem zavarja, de egy nem családtag előtt mi sem tudjuk magunkat igazán lazára venni.

Van itt valaki, aki mindig írja, hogy az ő lakása nem mamahotel. Remélem, ha lesznek unokái, akkor a gyerekei is így fognak gondolkodni. Eljöhet a kedves mama, megnézni, de estére menjen is haza. :D

Én borzasztó hálás vagyok a szüleimnek, hogy megengedték, hogy a barátom nálunk aludjon napokat is, mivel távkapcsolat volt az elején, elég nehéz lett volna bárhogy megoldani, hogy együtt töltsünk több napot, anélkül, hogy náluk vagy nálunk aludt volna a másikunk...

Szóval szerintem egy fél-1 éves kapcsolatot már lehetne komolyan venni, bizalmat szavazni a gyereknek é a választottjának.

Ha kicsi a lakás, nagyon is lehet gond. Több éves kapcsolatnál szerintem már költözzenek külön, én inkább beszállnék az albérleti díjba. Sokan azt hiszik, hogy a szülőknek nincs magánélete.

Nagyon frusztráló lehet, ha a saját otthonodban egy héten több napot alkalmazkodni kell a gyerekeid éppen aktuális párjaihoz. Figyelni kell arra, mi van otthon rajtad, miben jössz ki a fürdőszobából és még számos dolog. A másik pedig az, hogy a fiatalok életritmusa teljesen más, éjjel többnyire sokáig fenn vannak, ami egy kicsi lakásban zavaró lehet a pihenni vágyóknak.

Tudom, nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel, de a mostani fiatalok szülőként majd azt fogják mondani, hogy nagyon elegem van a gyerekem aktuális párjából, aki egy héten 4-5 alkalommal szinte nálunk lakik és állandóan hozzájuk kell alkalmazkodni.

Más a helyzet, ha a másik család is bevállal napokat, heti 1-2 nappal még ki lehet békülni.

Maximálisan egyetértek előzővel.:-)

Ilyen kérdés feltevése előtt érdemes elgondolkodni azon, hogy téged mennyire zavarna, ha a szüleid rokona, barátja minden áldott hétvégét nálatok töltene? Valóban nincs erre a helyzetre olyan megoldás, ami mindenkinek jó, max ha a gyerek 18 éves korában saját lakásba költözik, ez viszont csak kevés családban kivitelezhető.:-)

Nálunk mindenkinek van külön szobája, ezzel együtt is volt már olyan barátnő, aki az agyamra ment.:-)

Nálunk ez úgy működik, hogy megbeszéljük, mikor jöhet a gyerek párja, akkor én is úgy főzök, hogy olyan kaja legyen, amit meg is eszik (többnyire alapból "férfias" kaják vannak az ivararány miatt, ezért is kell tudnom), de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem könnyebbülök meg vasárnap este, amikor csukódik az ajtó. Fene se sajnálja azt a pár forintot, amennyivel több kaja/víz/gáz fogy, észre se vesszük, egyszerűen csak nekem a lakásom a privát szférámhoz tartozik, hosszú idő kell, amíg vonakodás, rossz érzés nélkül tudok oda hosszabb távra számomra idegeneket beengedni.

Ha már te is összegürcöltél magadnak egy lakásravalót, kérdező, végigcsináltad a párkapcsolat/munka/gyereknevelés kombót, majd megérted, addig úgyis hiába magyaráz itt bárki.

Fél év -1 év után nem családtag még senki azért, ennyi idő után még mindig vendég kategória.

31 éves vagyok, soha senki nem aludt otthon nálunk, csak aki a férjem most, s ő is csak azért mert akkor már együtt èltünk bő fél éve amikor hazavittem aludni a szüleihez (más város, igen akkor is ismerték meg), rajta kívül 1 barátomat mutattam be, pedig biztos megengedték volna, hogy hazavigyek akárkit együttaludni, de én inkább úgy voltam vele, hogy nem tudom mi lesz ebből s amíg nem tudom mi lesz addig ne vegyük otthon olyan hűdekomolyan, mert aztán nekem kell magyarázkodni ha mégse úgy alakul.

A találkozgatásokat meg úgy oldottam meg, hogy házon kívül, aztán amikor megismertem a férjem akkor már albérletben laktam s ott pedig ez nem volt már kérdés.