Szerintetek ártottam vagy jól tettem, hogy felvilágosítottam 13/L-t?

""Hol tanulják az állatok? Az anyjuk mondja nekik?"

Nekik ösztönük van... ráadásul néha mértéktelenül kegyetlen és elfuserált ösztönök..."

Nekik is ösztönük van mint nekünk.

Persze mi is csak akkor tanuljuk meg az ösztönünket megfelelő módon kontrollálni ha valaki megtanítja nekünk és az szerint is csak addig igyekszünk a korlátokat betartva viselkedni, amíg egy ősi természetes ösztönünk (már megint a mélyen, biológiailag programozott ösztönünk, a felnőtté válás kapuja küszöbén) nem kezd lázadni a korlátok ellen. Ez látható minden tininél, amikor semmi nem tetszik nekik és minden ellen tiltakoznak és lázadnak, mert szeretnék megváltoztatni a világot. Ez az az időszak amikor már semmi nem felel meg nekik, mert látják, hogy azok a korlátok már nekik gyerekesek, mert elő tör bennük az ősi program, a felnőtté válás ösztöne veszi át a szabályozást a tanultak és korlátozásokkal meghatározottak helyén.

Akkor mi még kicsi gyerekeknek látjuk őket, viszont bennük mindennél erősebb elemi erővel előtörő késztetésként jelentkezik az ami miatt mi mindannyian párt keresünk magunknak és gyermeket vállalunk időnként tudatosan és szeretettel örömmel, más esetben véletlen balesetként, tragédiaként megélve a dolgot, ha kiderül a terhesség.

Nyilván, attól vagyunk emberek, hogy nem hagyjuk védtelenül tudatlanságban a gyermekeinket és felkészítjük őket arra az életre, amit a pár választás és a párosodás ösztöne fog már meghatározni egészen fiatal gyerekkortól kezdve.

A baj azzal kezdődik, ha az ösztönök megállíthatatlanul beindulnak, de azt még nem tudja a gyermekkorú, hogy milyen módon lehet az ezzel kapcsolatos dolgokat kezelni.

Aki önmaga egészséges tiniként nőtt fel, annak nem kell mondani, milyen erős az a késztetés, amit a másik nemű lények keltenek az emberben. Az mindennél erősebb, elemi erejű !

Nyilván az olyan tanult dolgokat be fog tartani minden ember (gyerek), hogy a másik akarta ellenére nm szabad semmit csinálni, mert ettől vagyunk emberek, de mi van akkor ha mindketten bele mennek egy kis beszélgetésbe, ami közben elkapja őket a hév, az az ösztön beindul amitől egyre többre vágynak egymás között.

Ez az az állapot amikor már egyre inkább semmi nem számít, csak a beteljesülés.

Ezen áll a világ működése, az, hogy lesz majd egyszer unokánk és dédunokánk is. Viszont "ez ilyenkor még korai", szokták mondani a felnőttek. Az ösztönök által irányított fiatal viszont semmi mással nem foglalkozik, csak a másik legyen benne a közös dologban. Ezen kívül már semmi nem érdekli, ha elfogja a fiatalon feltoluló hormonok által mindennél erősebben irányított testi vágyak késztetése.

Akkor már nem fog azzal foglalkozni, hogy bárki azt mondta neki, hogy "NE CSINÁLD!" Akkor csak arra figyel, minél hamarabb beteljesüljön a testi kontaktus legártatlanabb változatától kezdve először csak apró lépésekben tovább haladva, aztán egyre tovább jutnak megállíthatatlanul a végső beteljesülésig, ami a vágy tárgya.

Mindenki tuja miről beszélek, mert mindenkiben meg volt már egészen fiatal, általában tizenéves korától ez az ösztön.

Ilyenkor nem számít ki mit mondott, legfeljebb ami fontos óvintézkedésekre van szükség, azt esetleg végrehajtják (gumi), de megállíthatatlanul megtörténik a dolog, ha mindketten akarják, sőt még sokszor azzal se törődnek, ha nem nyomatékosítja a szülő, hogy "a fiúnak: ilyenkor legalább azt ne felejtsd el, lánynak: anélkül semmiképp ne menj bele", ezeket nem lehet eléggé beléjük sulykolni.

Persze ha meg sem említi neki senki, akkor nincs mire vigyázni mert nem tudják, legfeljebb egymástól és nincs menekvés a nemkívánatos következményektől, legfeljebb csak a szerencse..

Ami a mindennél erősebb ösztönből nyílik és mindketten bele mennek akkor már semmi nem állíthatja meg őket.

Viszont ez csak akkor lesz biztonságos, ha a gyerekek fel vannak készítve a dolgok következményeire és annak a kivédési módjára.

Ha tudják, hogy ebből baj lehet de nem ismerik a kivédési módját, az nem fogja megállítani őket a dologban, legfeljebb veszélybe sodorják egymást, de aközben ki gondol ilyesmire, ha nem tanították meg neki a módját, miként lehet biztonságossá tenni azt ami elkerülhetetlen.

-

Azt ugye nem kell bizonygatnunk már a mai felvilágosult világban, hogy az állatvilágtól csak annyiban térünk el, hogy képesek vagyunk magasabb szintű összefüggésekben gondolkodni. A felépítésünk, a szerveink működése, a biológiai felépítésünk, az ösztön rendszerünk a túlélés feltételeihez alkalmazkodik. Ez ma már azt hiszem, minden embernek nyilvánvaló. Az, hogy "ember" megnevezés az olyan szintű megkülönböztetés mint az, hogy oroszlán, elefánt, csimpánz, ember stb. Persze elég beképzelt népség vagyunk ahhoz, hogy ennél jóval többre tartsuk magunkat csak azért mert fejlettebb és kifinomultabb az agyunk működése, amiből következik a jól látható minőségi különbség az emberek és a többi biológiai szerveződésű fajok élet minősége között.

Na mindegy, ez csak arra mondom, hogy azt sugallod, hogy az emberi fajt ez különbözteti meg a többi biológiai lénytől (az állattól). És valóban ez is megkülönböztet minket, hogy tudatosan, biztonságosan, egymás akaratának a megsértése nélkül éljük az ösztöneinkkel. Viszont ha nem tanítja meg nekünk a biztonságos módját valaki a mindennél erősebb biológiai ösztön szintű késztetésnél, ahol két ember (akár két tizenéves gyermek) egyet ért a vágyak irányában, akkor sok olyan dolog történhet, amit nem tudnak és nem is akarnak befolyásolni, mert mindketten pillanatnyilag csak erre az egy dologra vágynak ellenállhatatlanul.

itt csak egyetlen dolog lehet ami segít, ha mindketten tudják, mit kell tenni a következmények elkerülésére.

(tudom, van ahol tiltják, van ahol megcsonkítják a lány gyerekeket, hogy ne kívánja a testi örömöt, de ezek elítélendő barbár szokások, amit el kell törölni a világban.)

Helyette a biztonságos módját kell megtanítani mielőbb, hogy tudatosan kontrollálhassa azt ami elkerülhetetlen, mikor eljön úgy is az ideje, mert az az élet motorja.

Ha pedig fiatalon jön elő az ösztön, és azt elfojtják, bűntudatot társítanak hozzá, az meg keserítheti az egész életében az ilyen kapcsolatokat, mert bűntudatot kapcsol hozzá még kiskorában ami később is gátlásokat kelthet amikor meg akarja élni a majdani párjával a nemiségét.

-

Kifejezetten káros, egész élete kiható problémákat okozhat, ha gyerek korban nem kezdjük meg időben a kornak megfelelő felvilágosítást, helyette korlátok állításával és életre szóló bűntudat keltéssel próbáljuk megakadályozni azt ami az ősi ösztönből adódik, hiszen az egy életre szóló lelkileg történő csonkítást, beépülő gátlást és későbbi szexuális gátlásosságból adódó problémákat jelent az egész élet folyamán!

"És igen, kissé közönséges amit írtál, mert jobb helyeken az fiúk SEM olyan mértékig perverzek, mint amilyennek a saját példádat említetted."

Biztos vannak különbségek, ha valaki csökevényes érzékekkel született és nincsenek ilyen késztetései, de legtöbbünknek vannak és mindenki él is vele, legfeljebb nem mondja ki. Titkolja, sőt letagadja mint te is. Na de hiszen jogod van hozzá. Van aki még önmaga előtt sem meri bevallani sőt másokat megszól érte. Azt nevezik beteg lelkű prűd embernek.

Aki viszont nem érzi a késztetést és még soha nem próbálta a jóleső dolgokat, azt súlyosan betegnek, mert nincsenek kialakult ösztönei. Vagy ha vannak akkor titkolja mint te valószínüleg ha egyáltalán egészségesnek születtél és érzel bármit is (a másokat kritizáló ösztönön kívül) kedves válaszoló. Különben miért titkolóznál ennyire?

Az ilyen legtöbben, otthon titokban csinálja de itt miket ír róla.

"Ezenfelül ebben a témában a koromat ÉS a nememet sem érzem relevánsnak"

Ha férfiként vagy akár nőként soha nem érezted, a késztetést az már kóros. Ez olyan dolog, mint sokan dohányoznak, vagy alkoholt vagy kábítószert fogyasztanak ellenállhatatlanul, de azok csak felvett, tényleg rossz, sőt káros szokások.

Ez annál természetesebb és sokkal ősibb ösztön, amivel élni kell, ha már megadatott a lehetősége. Hiszen nem véletlenül született velünk a szaporodás és a vele kapcsolatos örömszerzés képessége! Eleinte gyakorolni kell partner nélkül, abból nem lehet baj.

Aztán később úgyis eljön a lehetősége a teljes értékű életnek. Aki meg nem teszi az az ő dolga, de akkor ne kritizáljon másokat ennek alapján, mert csak egyedül ő az aki az önmegtartóztatásával nagyon sokat vesztett.

10-02 21:03 ennek semmi köze a liberalizmushoz. Talán jobb lenne, ha tudatlanul lefeküdne az első jött-menttel és terhes maradna? Vagy ne adj' Isten elkapna valami nemi betegséget?

"Szuperliberális világ" - ez meg egy nagyon sz@r szöveg. A tipikus begyöpösödött emberek imádnak vagdalkozni ezzel a szóval.

30L

Az első gondolatom az volt, hogy én meg nem tanítom meg a gyermekeimnek a KRESZ-t, nehogy elüsse őket az autó...

De örülök neki, hogy közben kibékültetek. Az anyja helyett az anyja voltál.