Miért bánt mindig a nővérem? Sose ártottam neki, mégis mindig piszkál! Már képen vágnám legszivesebben!

Sosem voltunk jóban, Ugye Ő Az idősebb, és mindig nekem dirigált, hogy csináljam meg ezt-azt, amit neki kellett volna azt is rám kényszerítette. Vegyem fel én, adjam oda én, vigyem oda én, csináljam meg én...

Ha valamit elrontottam Ő volt az első aki ordibálta a házban, hogy "Anya! Elrontotta! Megint elrontotta!"

Mindig beköpött, árulkodott.

És mindig beszól valamiért, hogy az Én hibám, "megint elrontod! Én szóltam! :)"

És amióta összeveszett a barátjával azóta még rosszabb! Mindenért engem hibáztat. És egyszerűen belém köt!

Múltkor azért kezdett el velem kiabálni, mert állítólag, én "rácsuktam" az ajtót. Mentem el, azt nem mondta, hogy Ő is jön ki a házból, ne csukjam be, nem, megyek ki a kapun, és jön ki orditzva, hogy "mi az, hogy rám csapod az ajtót?! Kinek képzeled magad!"

Pedig nem tettem, de legszivesebben rá csapnám mostmár! Amikor bele köt mindenbe, de tényleg, akkor legszivesebben szájba vágnám de úgy rendesen! Pedig én egy nyugodt természetű ember vagyok, de mikor kitalálja, hogy én eltüntettem valami cuccát, holott a szobájába sem megyek be, akkor elszáll az agyam!

És 24 éves! Már nem gyerek, nem kéne hisztit csapnia!

De mindenért lecsesz, kárörvend, ha elromlik valami azt én rontottam el, meggyanúsít, hogy eltüntettem a cuccait, nem figyeltem, pedig megmondta, hogy mit n csináljak, beárul, mindenért csesztet.

És mondom azóta lett ilyen a hangulat amióta a barátjával összeveszett.

2 kérdésem van: Ha a barátja miatt ideges, miért nem azt b***ogatja? Nem miattam vesztek össze, azt sem tudom miért vesztek össze, miért engem piszkál?

2. Én nem tudom lenyugtatni, ha elkezdek vele vitázni, még élvezi, és olyan érvekkel jön, hogy a végén ott vagyok, hogy "jó! csak hagyjál már a f***ba!"

Ha nagyon elszáll magától, szájba vághatom úgy rendesen? Tanulni fog belőle?

Anyám, apám nem szól, úgy vannak vele, felnőttek vagyunk, nem szólnak bele.