Ti mit tennétek a helyzetemben?

Azzal kezdeném, hogy egy 19 éves, nagyvárosi lány vagyok. Az édesanyámmal, és a bátyámmal élek albérletben. A bátyám nem sokszor van otthon, mert dolgozik, tanul, és ha lehetősége van rá, kikapcsolódik. Én ha hazaérek oktatásról, és az anyukám is megérkezik, mindig összeveszünk. Az anyám (szerintem) sokat iszik. Nem alkoholista, de majdnem minden nap megiszik egy-két sört, vagy bort, vagy felest. Vagy ezt kombinálva. Szerintem ez nem jó. Sokszor agresszív lesz tőle, és elkezd belém kötni. Én ezt nem hagyom szó nélkül. Felhozom hogy túlzásokba esik. Ő erre még inkább dühös lesz, hiszen hogy jövök én ahhoz, "kis taknyos" hogy megmondjam neki 52 éves létére hogy mit csináljon. Szörnyű ez. Ő már elvált apámtól, és elmondása szerint, nem is kell neki már kapcsolat. Mert hogy minek? Csak a baj van a kapcsolattal. Neki elég a három gyereke... Ezzel a világképével sem értek egyet. De ebbe tényleg ne menjünk bele. A lényeg, hogy nincs már olyan nap, hogy ne kapnánk össze, és én ezt nem bírom. A bátyám szerint, ne "b*szogassam" anyámat, mert ő ilyen és kész. De nekem ezt rossz látni. És amikor próbálok vele beszélni, hogy ez nem jó, és változtatnia kellene, akkor ezt támadásnak veszi. És jön a vita. A nővérem már külön él. Ő egyetért velem abban, hogy ez így nem jó anyának, de amikor látogatóba jön, mindig hoz bort. Mert neki borozni van kedve, anya meg iszik vele... És én vagyok a rossz, meg a szörnyeteg, amiért szólni merek érte. Ami pedig a "legjobb", hogy anyámnak csupa olyan barátai vannak, akik isznak. Tanácstalan vagyok abban, hogy mit kellene tennem? Csak hagyjam rá? A költözésen is gondolkoztam, hátha akkor javulna a viszonyunk. Valaki jár egyébként hasonló cipőben? Minden észrevételt, javaslatot, hasznos választ, köszönök. És mennek a zöldek.:)